Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

DR. H. GAUDY LÁSZLÓ: Néhány fejezet az igehirdetés elméletéből.

kálja. A következő sorok ennek a járhatóvá tett útnak a lehetőségeit?, mutatják meg. 4. A beszéd megindítása. A lelkész tudja azt, hogy kinek engedelmeskedik, mire kötelezi az írás, mennyire íügg a hitvallási iratoktój, és az egyházi tantól. Ezek a lekötöttségek egyrészt korlátozzák szabadságaiban, másrészt a norma normans és a norma normata hathatós segítséget is nyújtanak. Támogatják abban, hogy tévtanításokat ne fogalmazzon Ineg beszédében — eredetiségre való törekvés szándékaiban, s világossá teszik előtte az elkötelezést abban a tekintetben, hogy az Igét csak tisztán lehét hirdetni. Ezek a természetes támaszpontok biztos kiindulást adnak neki s ha a rejtett és titokzatos textus feloldása megvan, 'tudnia kell azt is, hogy miről akar beszélni. Megismeri beszéde címét, a felülről vagy belső úton megtalált hangját s így ezek után indítható meg a beszéd. Mielőtt tollat ragad vagy az első betűt leüti írógépén, tudnia kell, hogy a hallgatóságot hallgatóvá kell tennie. A megindításnál recsegő hang épp oly felesleges, mint a természetellenes szentséges hangulatot érzékeltetni akaró fátyolos elhalkulás. A megindítás közvetlen, érthető, meggyőző, szelídítő, megcsendesítő hívogatás kell legyen néhány mondatban, mindenféle mesterkeltség és szellemesség kerülendő. Az igehirdető a tiszta evangéliumi lelkület szelíd arculatával áll a figyelem pergőtüzének várakozásában. Ezt az íróasztal mellett előérzi„ a szószéken pedig vagy boldogan vagy keserűen megtapasztalja. Megtisztítja magát minden sallangtól. S ezt azért teszi, mert tudja azt, hogy a dolgozás és az előadás közben hármas összetételű hallgatósága van: a gyülekezet, a beszélő én s az örökkévalóság bírái. Világos a célkitűzés is. Néhány mondatban el kell érnie azt, hogy mindenki az Ige közelébe vitessék. Ezért azt a küzdelmet és vívódást kell az első mondatokban a gyülekezet elé ievetíteni, amelyen az Igehirdető átment, amíg megtalálta magát és felkészítette magát erre a szolgálatra. De az én előtérbe való dobásának itt semmi helye nincs, sem élménynek, sem semmiféle nagyságra való hivatkozásnak sem. Bravúrosan, művésziesen és eredményesen reá kell vinni a bűnös életet, jelentő tengerpartról a Genezárat tavi csónakba, amelybe Jézus Krisztus iil, a gyülekezetet s ezt egészen megindító módon kell úgy elvégezni, hogy a felcsigázott várakozás titka kis részben kielégíttessék, de még se tudja a gyülekezet, hogy utána mi következik. A beszéd megindítása nagyon rövidre méretezendő. Éppen azért minden mondata telt és teher nélkül való, frázism^ntes nyilatkozat arról, ami jönni fog. Az igehirdető a megindításnál önmaga beszédének hírnöke. A be szélő kezdi propagálni a saját beszédjét, amely csak annyiban sajátja, hogy maga mondja el. Remélni kellene, hogy a beszélő, azaz az igehir-. dető sohasem prédikál mást, mint Jézus Krisztus beszédét. A gazdag ifjú, vagy a gonosz szolga esetét Jézus Krisztusnál senki sem tudta jobban prédikálni. Az evangélium történetei, Jézus beszédei, Pál tanításai, a próféták látomásai, a Zsoltárok vallomása^ és a törvények szigorúságai egv-két bejelentő szó után támadják meg és rohanják le az-