Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

SCHOLZ LÁSZLÓ : Luther tanítása a "két birodalomról".

Csakhogy ezrek közt alig akad egy keresztyén! Sőt azt mondja: »Természettől fogva egy ember se keresztyén vagy kegyes, ha­nem mindnyájan bűnösök és gonoszok« (A világi felsőségről, 3. pont.) Sőt még ennél is mélyebbre ás Luther, midőn azt hirdeti, hogy a Krisztus alatt, a Szentlélek által keresztyénné lett emberek is (csak a Krisztusban tiszták, szentek, igazak, de önmagukban, ami a sajátjukat illeti, csupán bűnnel megrakottak, jóllehet bűneik naponta megbocsáttatnak. Tehát a keresztyen ember is mindha­lálig bűnös. Szinte azt lehetne jnondani : két ember van a keresz­tyén emberben; egy teljesen igaz ember, aki megigazult a Krisz­tusban ,és egy mindenestül gonosz ember, ki mlarad is az mind­halálig. (Ez jól imegegyiezik Luthernek híres tanításával: simul justus et peccator.) Mindebből világos, hogy az Isten birodalma mellett, melybe a keresztyének mint keresztyének tartoznak, szükség van a világi birodalomra is, a törvény kormányzatára a bűn miatt. Az isten­telenek csak ebbe tartoznak. A keresztyének ebbe is beletartoz­nak mindhalálig bűnös emberük miatt. A Hegyibeszéd magyará­zatában írja Luther erről a világi birodalomról: :»wir sind alle sam(pt drin gcfasst, 'ja darin geboren, ehe wir Christen íind wor­den, drum müssen wir auch darin bleiben, solang wir auf erden gehen, doch nur nach den eusserlichen leben und wesen« (W. A. 32, 3|9'0.) vagyis: Mindnyájan bele vagyunk foglalva, sőt bele­születtünk, mielőtt még kereszetyénné lettünk volna, ezért benne is kell maradnunk, mig a földön járunk* de persze csak a külső életünk s valónk szerint. így hát a két birodalomról szóló tanításnak a súlypontja .nern is annyin' az Isten birodalmára, mint inkább a világ birodalmára esik. A legfőbb kérdés az, hogy a keresztyén ember, ki két bin> dalomnak a polgára, mikép viselkedik a bűn miatt törvény alá vetett világban ? 4. Mit tanít mármost Luther közelebbről a világ b iroda 1­m á r ó 1 ? Egynéhány tételbe foglaljuk össze. 1. A világi birodalotfn, hatalom, kormányzat isten rendelése­iből áil fenn. Luther nem engedi, hogy a világi hatalmat eltöröljük vagy a lelki birodalomba beolvasszuk. Viszont azt sem engedi, hogy Isten kezéből kivegyük. Isten uralkodik nemcsak a lelki bi­rodalomban, de a világiban is. Nincs olyan profán terület, amelyet ki lehetne vonni Isten keze alól. A világi hatalmasság is Isten akarata és ítélete alá van vetve. Ő rendelte és szerezte. 2. Isten a viJági birodalmat, hatalmat, kormányzatot a fcünfce esett világ fenntartására rendelte. LétreSiívásíának oka tehát a bűn. Célja pedig, hogy a világ a bűn miatt idő előtt, t. i. az utolsó ítélet napja'előtt ebne pusztuljon. Luther a láncra kötött vadállat hasonlatát mondja el ennek szem­léltetéséire. Szelíd és engedelmes állatnál nincsen szükség lán­cokra, mert ezek nélkül is ártalmatlan. De a vadállatot meg kell kötözni, hogy ne harapjon, téphessen, mert azt örömest tenné.

Next

/
Thumbnails
Contents