Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

Tájékoztató - BENCZÚR LÁSZLÓ: A Barmeni Theologiai Nyilatkozat.

zeitung 1947. november 15-i számában írt válaszában finoman, de nagyon éles késsel boncolja szét a greifswaldiak tételeit. Egyformán védi a reformáció hitvallásait és a Bar-, meni Nyilatkozatot. A Barineni Nyilatkozat értékét abban látja, hogy megnyitotta az »tat őseink hitvallásainak kincsesháza felé. A Barmeni Nyilatkozat szerinte a lutheri reformáció "hitvallásainak igazságait ismételte el és vallotta meg a tévelygők tanításaival szemben. A Kirchenzeitung november 29-i számában viszont Hermann Sasse magyarázkodik, liogy a lundi lutheránus világkonferenciához intézett levelében miért emelte fel óvó szavát a Barmeni Nyilatkozathoz ragaszkodó Meíser püspök ellen, aki az ő nézete szerint a reformáció lutheri egyházait könnyen az unionizmus útvesztőjébe viszi. Ezekből a meglehetős önkényesen kiválasztott nyilatkozatokból is az látszik, hogy a Barmeni Nyilatkozat "körül kialakult felfogások meglehetősen szétágazók. * A magam részéről sokkal többre értékelem a Barmeni Nyilatkozatot, mintha az csak fontos "kortörténeti dokumentum lenne. Ha már nem vettük igénybe segítségét a háború idején, jó lenne most megkésve is tételeivel behatóan foglalkozni. Ennek a referátumnak természetesen nem célja most a Barmeni Nyilatkozat tartalmának theologiai kiértékelése és aktuális vonatkozásainak megkeresése. A részletektől függetlenül a maga egészében mégis úgy látom, hogy két ponton mar" is jó lenne megszólaltatni azokat a kérdéseket, amelyeket a Barmeni Nyilatkozat hozzánk intéz. Ez a két pont a hitvallásosság és' az ökuménicitás kérdése. Örvendetes jelenség egyházunkban a régi hitvallások tekintélyéhez való ragaszkodás. A Barmeni Nyilatkozát azonban éppen azt a kérdést veti fel előttünk, hogy minden vonatkozásban helyes-e az a mód, ahogy mi a régi hitvallásokhoz ragaszkodunk? Helyes-e az a konfesszionalizmus, amelyik ragaszkodik a hitvallások tekintélyéhez, de nem törődik azok tartalma ismeretével? Helyes konfesszionalizmus-e, amelyik a hitvallásokat csak akkor veszi elő, amikor valakit eretnekségben kell elmarasztalni? amelyik csak könyvet, paragrafust lát a hitvallásbaji ^ megfeledkezik arról, hogy a hitvallás egy az egész egyházi szolgálatban kiütköző magatartás? Biztosítja-e az egyház hitvallásosságát az a 'tény, hogy az ősi hitvallások az egyházalkotmányba jogilag be vannak cikkelyezvc? Felmentenek-e az ősi hitvallások az alól a feladat alól, hogy hitünk igazságait a saját fogalmazásunkban önállóan is elmondjuk? Helyes-e azt gondolnunk, hogy minden ma felvetődő kérdésünkre többé kevésbbé közvetlen feleletet kaphatunk a régi hitvallásokból? Vagy helytelen azt gondolni, hogy új hitvallás is keletkezhet? hogy Isten újra in statum confessionis hozhat bennünket? Szabad-e ezzel számolni? Lehet-e erre felkészülni? Az ökuménicitással kapcsolatban pedig arra kell figyelnünk, hogy a Barmeni Nyilatkozattal az egyház egy Új útra lépett tulajdonképpen. Nem politikai, technikai, vagy éppen gazdasági érdek viszi itt szövetségre, az egyes egyházakat. A Barmenben létre jött szövetség több a puszta szövetségnél, • esetleges kooperációnál , Egy határozott hangban való össze találkozás. Még nem az egyház egysége, de egy váratlanul felvillanó jel annale valóságából. Barmen arra figyelmeztet, hogy komolyan kell venïii az ősök hitvallását. Sok indítást és segítséget kapunk onnan, ha ma akarunk hitvalló magatartásra eljutni. Illegitim út, tilos ösvény az ökuméné felé minden olyan próbálkozás, amelyik a hitvallás kérdését bagalelizálja. Barmen kérdést is intéz hozzánk az ökuménicitással kapcsolatiján. A pusztán föderativ alapon összefogó különféle egyházaknak a szervezete már ökuméné? — ez az ökuméné végállomása? — vagy- lehet-e az egyházaknak egy mélyebb, külsőleges érdekeken túl eső összefogása? — hiszünk ebben? felkészülünk rá?' Alig hiszem, hogy egység úgy jöhetner'létre protestánsok között, nogy mi elfogadnónk hitvallásunkul a JÎ. Helvét Hitvallást, vagy a reformátusok elfogadnák a mi Ágostai Hitvallásunkat, vagy éppen a Formula Concordiae-t. Visszafelé aligha járható az egység útja. Az viszont hihető,