Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

Két októberi vértanúnk testámentuma.

illető tiszteknek előadtam, kik Ígérték, hogy ezt a' hadi törvényszéknél azonnal bejelentik. — Még azt is meg kell jegyeznem, hogy a' Staabsprofosz' szobájában egész egy óráig várakoztattak, mig beeresztettek, azt adván okul, hogy nem táborji pap' ívagyok; mig végre azon tiszt jelent-meg, a' ki nálam, volt |és meghívott a siralmas functióhoz. Timát kösz öntöttet, kösziöiíte neki szives látogatásait, szeretett volna vele most ,is szólani, de megtagadták, neki u.in. a' veleszólhatást. Ugyaín az nap 5 óra tájban, kiváltképen azon okból mentem a' Profószhoz, hogy megtudjam, vajjön az engedelmes nejének Írhatnia megnyerte e; egyszersmind hogy Tima üzenetét — megvinném neki; leginkább pedig hogy a' kivégzés' óráját megtudjam. Nagy örömömre itt azt hallottam, hogy nem csak levelet irhatotv. hanem hogy gyermekei is bent voltak nála, sőt hogy testvére épen most van benn. 'S miután az őrködő tis^t azt tanácsolá, hogy ,most már ne mennék be hozzá, 's ezt én parancsnak vevém : a' kivégzés' órája felől tudakozódtam, mig nagy nehezen sikerült megtudnom, hogy másnap azaz: Oct. 10-kén reggeli hat órakor fog megtörténni. Oct. 10-kén reggeli öt órakor Luka ur és egyházfim' társaságában indultam-el hazulról. Sokáig várakoztam, mig mintegy három negyed-hatra beeresztettem hozízá. — Ekkor már egészen felöltözve volt. »Hála Isten hogy Ön eljött hozzám«! ugy szólitott-meg; »lássa éh egészen el vagyok készülve: de nem tagad,hátom nehezen esestt, hogy az utolsó perczekben egy szemet sem! láttam, mellyből legkevesebb részvétet olvashattam volna ki. — Most boldogabb vagyok 's igazi jótéteménynek tartom, hogy épen Ön, k! engem ismert, kit én tisztelek' s a' t. jutott legvégső lelkiatyai társalgásomul.« — Az őrtálló tiszt mellettünk volt 's helyfoglalásra szólított fel. Leültünk az asztal egyik sarkán, ő egyi,k én másik felől: a' tiszt pedig n' közelálló ágyra ült, r\em csak szemmel tartva bennünket, de beszédünk közé vegyülve is. — Többek közt kérdezte, hogy fia mióta szolgál, hogy mi hamar tisztté lett, hogy ő mennyi év óta szolgál és mégis csak hadnagy. 'S ismét: az urnák fia tán szerencsésebb lesz mint atyja. »Szerencsésebb, meglehet; vájjon belsckép boldogabb e, kétlem.« — Ezt olly jellemző kifejezéssel 's olly komolyan mondta, hogy a' tiszt ezentúl elhallgatott de még mindig ott maradt. Én a' Bárót imádkozásra szólitottam-fel 's örömest hajlott kívánságomra. Teljes buzgósággal s' minden szót csak nem hallhatólag kiejtve im^dkoizott. Imádságunk alatt a' tiszt felkelt 's tovább állott, legalább az imádság' végeztével nem ült az ágyon, hanem fel 's alá járkált. Haszríálva ezen körülményt, közel hajolva hozzám mintegy így szólott: »Ön hivatva lesz róláml 's végső órámról tanúságot tenni a' haza előtt. Mondja-meg azoknak a' kiket illet, hogy én azt, a* mit tettem, halálom' óráján sem bántám-Tnég; Hogy egyet sem tagadtam-meg azon elvek közül, mellvekért nemzetem annyi áldozattal és vérontással küzdött.« Ekkor a' tiszt ismét közeledett, 's a' tárgy ugyan az maradt, de némi tartózkodással folytattátojt. Elismerte hogv sok hibát tettünk: Kossuthot vádolta azon kicsinyes bosszantásokért, mellveket Görgein elkövetett; Görgeit vá-