Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.
DR. OTTLYK ERNŐ : Keresztyénség és politikum.
tül és soha nem jutott eszébe a világot az evangéliummal kormányozni, vagy a világot keresztyén politikára tantíani, vagy Isten uralmát, a theokráciát megteremteni e földön. Luther sznva csengett mindig azi evangélikus egyházban. 2 3 »A lelki birodalomé a lélek kardja, a világi felsöbbségé a büntetés pallosa.« Ezért tartja tiszteletben az állam jogait s várja tőle a »Vateramt« betöltését. A keresztyén ember szemét az ige a láthatatlanokra irányítja. ( Az egyháznak, mint communio sanctorumnak, annyira lekötve, betöltve és eltöltve kell lennie a maga szent líüldetésétől, hogy nemi is lehet ráérnie a politikum részletügyeivel való bajlódásra. A keresztyénségnek az emberek belső ügyeivel kell törődnie, mert nem kapott Urától semmiféle felhatalmazást sem másra. A politizáló kerresztyénség mindig gyanús abban, hogy eredeti küldetését elhanyagolja a politikum irányításának tetszetős céljáért. Az egyetlen kapcsolópont a keresztyénség, és a polotikum között az lehet, hogy a keresztyénség hirdeti Isten igéjét, nevén nevezi az egyéni és közösségi bűnöket és ugyanakkor hirdeti Isten kegyelmét és az új élet lehetőségét egyénnek és közösségnek egyaránt. A keresztyénség Luther útmutatása nyomán azzal teszi a legnagyobb szolgálatot a politikumnak, ha megmarad igazi és színtiszta keresztyénségnek. A keresztyénség ilyen szolgálatában ugyan sok kapcsolódás lehet a politikum ügyeivel, azonban azzal a megszerítással, hogy a keresztyénség részéről mindig Isten igéjének a hirdetése és védése a döntő ,s sohasem a politikai hatalmi szempont. A világ, a politikum, az állam, a társadalmi és gazdasági élet felé is csak egyetlen küldetést kapott a keresztyénség, azt az apostoli szolgálatot, hogy mindenek felé kiáltsa: »Krisztusért járván követségben, mintha Isten kérne miáltalunk : Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.<• (II. Kor. 5,20.). Csak az Istennel való megbékélt viszony teremti meg az új embert és helyezi azt megújult életviszonyba minden vonatkozásban. A keresztyén új életben való megújuláson kívül mást nem hirdethet az Urához hű keresztyénség, hiszen a világ bajai és nyomorúsága is csak úgy fog elvétetni, ha megszületik az új élet csodája : •A régiek elmúltak, imé újjá lett minden.« (II. Kor. 5,17.). Hogy azonban ezt a szolgálatot hűen betölthesse a keresztyénség, ahhoz szüksége?, bizonyos fokú önállósága; ha a keresztyénség az állam és a politikai rend mindenkori készséges kiszolgálója és egy járszalagon fut a keresztyénség a politikai renddel, akkor »nincs meg az az egészséges különbség a kettő között, amit Jézus Krisztus igéje így "hirdet : »Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«. A kellő elhatár tolásnak és a különbségek kihangsúlyozásának kell megmutatkoznia a keresztyénség és politikum egészséges viszonyában. A politikum, a közösség —, főleg államvezető tevékenység irányítása, folyton változik cs alakul. A történelem, a különböző politikai rendek és törekvések tengerhullámzása. A keresztyénség a politikum hullámverésében csak úgy maradhat fenn, amennyiben a kavargó változások forgatagában megragadja Krisztust, az örökkévaló Kősziklát! Dr. Ottlyk Ernő 2 J Von weltlicher Obrigkeit... î.">23.
