Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.
DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.
tett mivolta mellett sem felismerhetetlen, mert vannak ismertető jeleiLuther a »Von den Concillis und Kirchen« 6 1539-ben megjelent iratában hét ismertetőjelről beszél. Ezek: az ige, a keresztség, az oltári szentség, aj kulcsok hatalma, vagyis az egyházi fegyelem gyakorlása, az egyházi igehirdetői hiv,atal, a hívők imádsága és hitvallása és végül a kereszt, vagyis a szenvedés és üldöztetés. A középkorral szemben Luther nem sorol az egyház ismertető jelei közé semmiféle politikai hatalmi tényezőt. Az egyház egész élete Isten igéjének szolgálása és a szentségek helyes kiszolgáltatása. Az a történelmi helyzet, amelybe beleágyazódott a reformáció, .állásfoglalásra kényszerítette a politikai renddel szemben is. Különösen a »Világi felsőbbségről« szóló iratában foglalkozik Luther a politikai rendhez való viszonnyal. Mint Pál apostol Róm. 13-ban, ;úgy Luther is Istentől rendeltnek tartja a világi felsőbbséget. 7 Aki a felsőbbséget megveti és semmibe veszi, az a felsőbbséget rendelő Istennel találja magái szemközt. 8 Természetesen, ha az egész világ igaz keresztyénekből állana, akkor semmiféle felsőbbségre sem lenne szükség. A mostani világkorszakban, a bűn alá rekesztettség idején van szükség az államhatalomra. A szelíd és engedelmes állatot nem kell megkötözni, de a vadállatot igen, mert különben harapna és tépne. A világi hatalomnak tehát az a feladata, hogy büntesse a rosszat, és védje az istenfélőket A bűnök poklában kell rendet tartania, s azért, mert ezt a rendet fenntartja, részt vesz Isten világfenntartó munkájában. Ezért azonban nem önmagáért van, hanem Isten rendeléséből. Róm. 13,1—4. alapján Luther Isten szolgájának tekinti az államot. Egyaránt atyai érzülettel kell gondoskodnia a felsőbbségnek minden alattvalójáról, mert a felsőbbség tiszte : • Das Vateramt.« 9 Az alattvalók tiszte ennek megfelelően az engedelmesség, mégpedig akkor is, ha a felsőbbség igazságtalan és hatalmával visszaélő. ,u Iz engedelmesség kötelessége alól egyedül abban az esetben mentesül az alattvaló amikor a politikai rend olyasmire akar kényszeríteni, ami Isten ellen való bűn lenne, ebben az esetben lép érvénybe Péter apostol szava: »Istennek kell inkább engedelmeskedni, hogynem az embereknek.«" Ezen kivül az alattvalóknak még a zsarnoki (felsőbbséget is el kell szenvedniök úgy, mint Isten ostorát és bűneik miatti büntetést. 1 2 Az erőszakos ellenállás joga a keresztyénséget nem illeti meg, s ennek tagjait sem. 1 3 Luther a nép gyermeke, aki a fejedelmek és urak számára Isten verését látja a parasztlázadásban, mégis elítéli a parasztokat, mert erőszakkal és gyilkolással az önbíráskodás útjára léptek. Amikor a vallásháborúk előrevetették árnyékukat s Luthernek arra kellett gondolnia, hogy a császár háborút indít az evangélikus fejedelmek ellen, nyíltan kijelentette, hogy, a császárnak ebben az esetben való enge« Magyar kiadás „D. Luther Márton müvei" VI köt. 384. old. 7 VV. A. 31, I. 217. old. « VV. A. 31, I. 192. old. » W. A. 30, I. 152. old. W. A. Br. 5, 258. old. » W. A. 6. 265. 15.; 11. 227. 28.; 19. 656. 22 ; 30. II. 197. 11. » W. A. 19. 614. » W. A. 11. 227. o » ül
