Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

A Krisztus-hívő lelkét teljesen a Mester szava tölti be: »Keressétek elsősorban Isten országát és az ő igazságát...«! (Mt. 6,33.). Pál apostol ugyanezt így fogalmazza, hogy polgárságunk, hazánk, államszervezetünk a mennyben van. (Fii .3,20.). A zsidókhoz írt levél szerint pedig: »Nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.« (13,14.). A keresztyén embert nem is köti le éppen ezért a politikai' rendnek a kérdése, hanem amit a felsőbbség megkövetel tőle, azt alattvalói hűséggel teljesíti. Idáig könnnyen az a benyomásunk támadhatna,, mintha az Újszövetség a politikai hatalom megítélésénél mindent idealizálna, mitsem tudna annak elfajulásáról, s általában kedvezően ítélné meg az államhatalmat. Hogy azonban ez mennyire nem így van,- annak bizonyítéka a Jelenésekről írott könyv. Kétségbeesetten látja János apostol, hogy |a tengerből feljövő fenevad,, a nagy Babylon, a bíborba ;és skarlátba öltözött asszony, ai pogány Róma, teljes hatalmat nyert a keresztyének fölött. Önmagát isteníti a császári hatalom, s ezzel a politikai hatalom a maga teljes öncélúságát hirdeti. Felülről kapott hatalmát Isten ellen használja fel. Hiába van öltözéke arannyal, drágakövekkel, gyöngyökkel ékesítve, hiába fedezi rút bűneit kedvező külszinnel, kezében az utálatos ságoknak,, a paráznaságnak, a tisztátalanságnak a poharat tartja. Övé minden hatalom a földön, hét halmon ül, ami nyilvánvaló célzás Róma hét halmára. Erről írja az apostol: »És imádák ^a sárkányt, aki a

; hatalmat adta a fenevadnak és imádák a fenevadat, >ezt mondván: kicsoda hasonló á fenevadhoz? Kicsoda viaskodhatik ővele? Es adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája, és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevé(t és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték mékij hogy a szentek ellen hadakozzék és őket legyőzze. És adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.« (Jel. 13,4—7.) A titokzatos 666-os szám való szinüleg a római császárok valamelyikére vonatkozhat. A keresztyénség szembetalálta magát az önmagát istenítő, zsarnok, vérszomjas, kegyetlen és igazságtalan államhatalommal. Ebben a lelki helyzetben !sem 'uszit a Jelenések Könyve zelóla-magatartásra, nem követel fegyveres ellenállást, sem az adógaras fizetésének megtagadását. Olvasói elé egy utat tár: a mártírium útját: »Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell, ímé a sátán egynéhányat liközületek a tömlöcbe fog vetni, hogy' megpróbáltassatok, és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját!« (Jel. 2,10.). Lehet, hogy ez az államhatalom megszegi Isten akaratát, hogy az ' ő Szolgája legyen. Lehet, hogy a felülről nyert hatalommal A'isszaél, de ezzel a démonizálódolt államhatalommal szemben sem lehet az erőszakot erőszakkal megtorolni. Mert, aki kardot ránt, kard által vész cl. Ez a helyzet csak annál jobban neveli a hívőket a Szentlélek iskolájában s annál forróbban tör fel a kiáltás a megváltás reménysége után: »Bizony jövel, Uram Jézus!« (Jel. 22,20.). Az ülcözések ideiének keresztyén népe nem lázad és nem szervezkedik, hanem imádkozik. Nem zúgolódik, hanem megváltást vár. Hitét annyira komolyan veszi, hogyha szükség van rá, akkor a vértanúságig menő vallástétellel lesz hű elhivatásához az apostoli ige értelmében: »Istennek kell inkább engedelmeskedni,