Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

Istentől irányítottak, Isten pedig igéjén keresztül végzi ezt az egybegyűjtést. Az ö igéjo a zsinórmértéke, alapja és fundámentuma az egyháznak. Életfolytatását tehát a Szentírás szabja meg és irányítja. Erre épül fel az egyháznak minden életviszonya. Nem elég tehát kérdésünket csupán a történelemben felvetni, hanem szükség van arra is, hogy tisztázzuk a Szentírás állásfoglalását, a keresztyénség zsinórmértékének az útmutatását. Ettől a zsinórmértéktől történhetett ugyan elhajlás a történelem folyamán, de örökkévaló, felülről jövő ereje a keresztyénség számára mindig eleven marad, s a hozzávaló hűség állandó igyekezete kell, hogy legyen az egyháznak. A Szentírás megszólaltatása után vizsgálhatjuk meg, hogy a történelemben folytatott életgyakorlat milyen választ tud adni feltett kérdésünkre, s ezek alapján szűrhetünk le néhány megfigyelést a keresztyénség és a politikum viszonyát illetően. 2. Az Ószövetség. Az Ószövetségben, Isten választott népénél a vallási és nemzeti, a hitbeli és politikai tényezők egybefolynak. Az ökuménikus, egyetemes vonások sokszor hiányoznak

1, a hit a nemzeti kötöttségtől nem tud mindig elszakadni. Ábrahámmal Isten kegyelmi szövetséget köt, ígé*retet nyer, hite mindenestől Istenhez fűzi, de ugyanakkor a testi leszármazás szerepe is fontos nála (Ábrahám '= népek atyja), ő a zsidóság ősatyja, »Ábrahám a mi atyánk!« vallják nemzeti büszkeséggel a zsidók Jézus előtt is. Mózes Isten szolgája, általa adja Isten a tíz parancsolatot, de ugyanakkor egyúttal a politikái vezetés is az ő kezében van, ö áll népe élén az Egyiptomból való kivonuláskor, s a honfoglalás felé is ő vezeti népét. Jozsué népéne'k új vezére, akinek a fönsége alatt veszi birtokba Isten által kijelölt földjét a nép, de ugyanakkor Isten embere is, aki így tesz bizonyságot Istenhez való viszonyáról-: »Én és az én házam, az Úrnak szolgálunk.« Az ígéret földjén a bírák ugyanígy magukban egyesitik Isten szolgájának és a politikai vezetőnek ' a személyét. Józsué halála után a nép elpártol Jahvétól, aki idegen népek elnyomását küldi büntetésképen a népre. (Moábiták, midiániták, efraimiták, filiszteusok, stb.). Amiklor a nép megbánja bűnét, Isten szabadítót küld egy-egy bíró személyében, aki győzelmet hoz az elnyomók felett, s győzelemre viszi népét, ami egyúttal a nép Istenhez térését is jelenti. (Debora és Bárák, Gedeon, JeTte, Sámson, stb.) Sámuel bíró, főpap és próféta egy személyben. Mikor pedig Saul lesz a király, már megosztódik az egyházi és politikai vezetés. A királyok gyakorolják ugyan a politikai hatalmat, de Isten kezdettől fogva, prófétákat rendelt melléjük. Tisztüket csak akkor töltik be híven, ha Isten próféták által kijelentett akaratát hűségesen végrehajtják. A királyok Könyve a szerint ítéli meg a királyokat, hogy hallgattak-e a prófétákra vagy sein. A nagy királyok idején Sámuel és Náthán ÉszakIzraelben, Illés és Elizeus, majd Ámos és Hoseás, Júdeában pedig Ésaiás, Mikeás. Sophoniás, Jeremiás hirdetik Isten igéjét, de ugyanakkor az igével kapcsolatos külpolitikai helyzetbe is beleszólnak, az uralko£óházban tapasztalt visszáságok ostorozásán kivül. Egyiptom és