Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ : Az evangélikus egyháznak mint közösségnek a története. (Vázlat.)

teknek az a gyülekezete. Még célszerűbb lenne az egyházfogalom dinamizmusát a magyar észjárásnak is inkább megfelelően így, fejezni ki : Az egyház — a szentek gyülekezetében az evangéliumot tisztán hirdetik...) Egyszóval: Az egyház ágostai hitvallásbeü meghatározása lehetővé teszi, hogy a tanulmányozás mélysége érdekében egyszer a »gyülekezet«, máskor az evangéliumhirdető szolgálat (ministerium ecclesiasticum, Predigtamt, egyházi hivatal, igehirdetői tiszt stb.) szempontjából vizsgáljuk az egyháznak akár a mivoltát, akár a történetét. Csak vigyáznunk kell, hogy az »egyszempontú« tanulmányunkban se feledkezzünk meg az »egész«-ről. Ds az egyházzal mint közösséggel való foglalkozást szükségessé is teszi több körülmény. Az egyik a társadalomtudomány fellendülése. A másik a világszerte tapasztalható bensőséges érdeklődés a ikeresztyénségen belül a közösségi dolgok iránt. A szociológia — akár tetszik nekünk, akár nem, — vizsgálat tárgyává teszi az egyházat mint társas képződményt. Ez irányban tudnivaló, hogy a szociológia éppen, mint társas képződményt vizsgálja az egyházat, tehát nem mint isteni intézményt. Enínek megfelelően a társadalomtörténelem szintén a maga szemmértékét alkalmazza áz egyház történetére. Ezek a vizsgálódások szükség-, képpen hiányosak — a mi ítéletünk szerint, mert evilági mértékkel nem mérhető az egyháznak, mint közösségnek a sajátos mivolta és nem deríthető fel teljes mélységében a története. Kívánatos tehát, hogy a theologián belül legyen külön egy disciplina, amely az egyházat, mint közösséget a maga belső mértéke szerint tanulmányozza. Hangsúlyozni kívánom, hogy a theologia eddig is foglalkozott az egyházzal, mint közösséggel, itt tehát csak arról van szó, hogy a társadalomtudomány, általában az együttélés iránti érdeklődés arra készteti a theologia művelőit, hogy a szokottnál több figyelmet szánjon a keresztyének »együttélése« tanulmányozására. v A másik körülmény, amely szükségessé teszi az egyházzal, mint közösséggel való beható foglalkozást, a keresztyénségen belül is mutatkozó bensőséges érdeklődés a közösségi dolgok iránt. Akiben ma mélyül a Krisztusba vetett hit

2 az egyúttal benső kapcsolatot él át hitbeli testvéreivel. Ez nemcsak az ú. n. ébredési mozgalmaktól megmozdított embereknél figyelhető meg, hanem általában mindazoknál, akik bármilyen egyházi megujhodási mozgalom hatása alá kerültek. Mégis elsősorban az ú. n. ébredési mozgalmak hatását kell számba vennünk. Mi sem jellemzőbb, mint az, hogy több ébredési mozgalom társul az ú. n. közösségi mozgalommal. Ez is többféle. Égető köztünk a kérdés: Kik alkotnak igazi közösséget ? Ez a kérdés és az a tény, hogy az ú. n. közösségi mozgalmak megjelölésére a »közösség« szót használjuk, — egyébként tisztán a külföld utánzására, — már is indokolja, hogy a theologia késznek bizonyuljon a feladatra: vizsgálja az egy'Jiázat »nint közösséget. A bökkenő azonban az, hogy a mai magyar egyházi nyelvhasználatban a közösség egy bizonyos jelentést nyert. Néz-