Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

vall és megszűnik egyh^nak lenni? Azt merjük állítani, hogy ez nem történt meg a Norvég Egyházban. és akkor a küzdelem megérte áldo­zatait. \ Norvég Egyház Norvégián kívül. Néhány mondatot kel! még esekhez hozzáfűznünk, a Norvégián kívüli Norvég Egyházról. A király és a kor­mány 1910 június 7-én elhagyta az országot, hogy az ország határain kivül folytassa a küzdelmet. Június 10-én Londonba érkeztek, amely et­től íj naptól kezdve a szabad Nor­végia központja lett. Azonnal meg­kezdte működését a kultuszminiszté­rium Iljelmtveit N vezetésével. In­nen igazgatták a szabad világban élő egyházi munkásságot. Ennek a munkának különösen ab­ban volt a jelentősége, hogy 194Ó ápr. 9-e előtt tengerészmissziónkriak egy egész sereg temploma és szolgálatban levő lelkésze volt nagyon sok kikötő­városban. A tengerészmissziónak ré­gebbi központi vezetősége Bergenben volt- Most a londoni helyivezetőség vette át a központi vezetőség munká­ját. Régebben a tengerészmisszió lel­készeinek és más munkásainak a fi­zetését otthoni adományokból fedez­ték, leginkább a lengerészmisszió ba­rátainak egyesületeitől vagy e célra gyűjtött templomi adományokból, vlosl ezt a szükségletet az állami költ­ségvetésbe vették fel. Az állomások napi munkásságára szükséges kiadá­sokat úgy mint előbb, most is helyi gyűjtések által fedezték. A szabad világban levő Norvég Tengerészmisszió 21 állomással ren­delkezik, ezeken 1G lelkész munkál­kodik. Ezekben az években, amikor tengerészeinknek igen nagy feladato­kat kellett végezni és igen nehéz ter­heket kellett hordoznia, a tengerész­misszió jelentőségéről gyakran emlé­keztek meg jelentős szavakkal. Nem­csak a király 'és a trónörökös, hanem olyan norvég {»olitikusok is, akiknek nem volt személyes keresztyén állás­pontjuk. Azt is hozzá kell" fűlnünk, hogy hamburgi tengerészlelkészeink engedélyt kaptak az ezerszámra Né­metországban tartózkodó politikai fog­lyaink közötti szolgálatra Gyakran azonban mégis csak akadálvo'ztattak abban, hogy a norvég foglyokat meg­látogassák. Nagybritánniában és Kanadában a tengeiészteíkészeken kivül G tábori lelkészünk is van (közülök egyik ten­gerészlelkész is egybenj, valamint egy lelkészünk, aki iskolai munkánkban dolgozik. Három papszentelés történt Angliában, amelyet Ursin J. londoni tengerészlelkész végzett, és egy Ame­rikában, amelyet Aasgaard püspök az amerikai norvég egyházban végzett. Egyházi munkánk az angolul be­szélő világban mindenütt nagy jó­akarattal és honfitársaink részéről való nagy mérvű támogatással talál­kozott, anélkül, hogy valamiféle éb­redésről vagy erőteljesebb csatlako­zásról 'lehetne beszélni. Otthoni egy­házunk harca érdeklődést és együtt­érzést váltott ki a többi egyházaknál is a norvég egyház iránt, valamint a napi és folyóirat sajtóban is. Külön­leges esetekben norvég istentisztelete­ket tartottak anglikán templomokban, pl. a londoni Szt. Pál székesegyházban. Néhány most létrejött ökuménikus kapcsolat bizonyára nagy. jelentőségű lesz a jövőben is. Missziói társulataink elvesztették kapcsolatukat a megszállás által misz­szio'l területükkel. Hogy munkásságu­kat folytathassák, a kormány meg­szavazott bizonyos támogatási, ame­lyet a különböző missziói társulatok között nagyságuk szerint, különösen pedig a missziói munkások száma szerint osztottak széjjel. Állami támogatás a pogánymissziói részére egészen új dolog történel­münkben a pietizmus kora óta. Ez a következő összegeket tette ki: 1941­ben 50.000 angol font, 1942-ben 30.000 angoi font, 1943-ban 20.000 angol font, 1944-ben 25000 angol font. 1942 óta kiépült a svédországi nor­vég menekültek közötti egyházi mun­ka is. A menekültek száma az utolsó években igen megnövekedett és ma 30.000 felett van. 1912-ben rövid ideig egy norvég lelkész munkálkodott kö­zöttük, de hamarosan továbbutazott Angliába. 1942 késő őszén rendszere­sebb munka kezdődött közöttük, ami­kor Guldvog E. lelkészjelölt jött át Norvégiából. 1942 december 23-án Aulén püspök a strängnäsi dómtemp­lomban lelkésszé szentelte. Ez is olyan esemény, amelynek előbb nem volt megfelelője Norvégia egyháztörténetében. "Ezután a Svédországban tartózkodó lelkészeink száma lassan növekedett és ma 13 lelkészünk van ott. Ezek közüt né­gyet Svédországban szenteltek lelkész­szé 1941 - március 19-én egy újabb,

Next

/
Thumbnails
Contents