Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

vall és megszűnik egyh^nak lenni? Azt merjük állítani, hogy ez nem történt meg a Norvég Egyházban. és akkor a küzdelem megérte áldozatait. \ Norvég Egyház Norvégián kívül. Néhány mondatot kel! még esekhez hozzáfűznünk, a Norvégián kívüli Norvég Egyházról. A király és a kormány 1910 június 7-én elhagyta az országot, hogy az ország határain kivül folytassa a küzdelmet. Június 10-én Londonba érkeztek, amely ettől íj naptól kezdve a szabad Norvégia központja lett. Azonnal megkezdte működését a kultuszminisztérium Iljelmtveit N vezetésével. Innen igazgatták a szabad világban élő egyházi munkásságot. Ennek a munkának különösen abban volt a jelentősége, hogy 194Ó ápr. 9-e előtt tengerészmissziónkriak egy egész sereg temploma és szolgálatban levő lelkésze volt nagyon sok kikötővárosban. A tengerészmissziónak régebbi központi vezetősége Bergenben volt- Most a londoni helyivezetőség vette át a központi vezetőség munkáját. Régebben a tengerészmisszió lelkészeinek és más munkásainak a fizetését otthoni adományokból fedezték, leginkább a lengerészmisszió barátainak egyesületeitől vagy e célra gyűjtött templomi adományokból, vlosl ezt a szükségletet az állami költségvetésbe vették fel. Az állomások napi munkásságára szükséges kiadásokat úgy mint előbb, most is helyi gyűjtések által fedezték. A szabad világban levő Norvég Tengerészmisszió 21 állomással rendelkezik, ezeken 1G lelkész munkálkodik. Ezekben az években, amikor tengerészeinknek igen nagy feladatokat kellett végezni és igen nehéz terheket kellett hordoznia, a tengerészmisszió jelentőségéről gyakran emlékeztek meg jelentős szavakkal. Nemcsak a király 'és a trónörökös, hanem olyan norvég {»olitikusok is, akiknek nem volt személyes keresztyén álláspontjuk. Azt is hozzá kell" fűlnünk, hogy hamburgi tengerészlelkészeink engedélyt kaptak az ezerszámra Németországban tartózkodó politikai foglyaink közötti szolgálatra Gyakran azonban mégis csak akadálvo'ztattak abban, hogy a norvég foglyokat meglátogassák. Nagybritánniában és Kanadában a tengeiészteíkészeken kivül G tábori lelkészünk is van (közülök egyik tengerészlelkész is egybenj, valamint egy lelkészünk, aki iskolai munkánkban dolgozik. Három papszentelés történt Angliában, amelyet Ursin J. londoni tengerészlelkész végzett, és egy Amerikában, amelyet Aasgaard püspök az amerikai norvég egyházban végzett. Egyházi munkánk az angolul beszélő világban mindenütt nagy jóakarattal és honfitársaink részéről való nagy mérvű támogatással találkozott, anélkül, hogy valamiféle ébredésről vagy erőteljesebb csatlakozásról 'lehetne beszélni. Otthoni egyházunk harca érdeklődést és együttérzést váltott ki a többi egyházaknál is a norvég egyház iránt, valamint a napi és folyóirat sajtóban is. Különleges esetekben norvég istentiszteleteket tartottak anglikán templomokban, pl. a londoni Szt. Pál székesegyházban. Néhány most létrejött ökuménikus kapcsolat bizonyára nagy. jelentőségű lesz a jövőben is. Missziói társulataink elvesztették kapcsolatukat a megszállás által miszszio'l területükkel. Hogy munkásságukat folytathassák, a kormány megszavazott bizonyos támogatási, amelyet a különböző missziói társulatok között nagyságuk szerint, különösen pedig a missziói munkások száma szerint osztottak széjjel. Állami támogatás a pogánymissziói részére egészen új dolog történelmünkben a pietizmus kora óta. Ez a következő összegeket tette ki: 1941ben 50.000 angol font, 1942-ben 30.000 angoi font, 1943-ban 20.000 angol font, 1944-ben 25000 angol font. 1942 óta kiépült a svédországi norvég menekültek közötti egyházi munka is. A menekültek száma az utolsó években igen megnövekedett és ma 30.000 felett van. 1912-ben rövid ideig egy norvég lelkész munkálkodott közöttük, de hamarosan továbbutazott Angliába. 1942 késő őszén rendszeresebb munka kezdődött közöttük, amikor Guldvog E. lelkészjelölt jött át Norvégiából. 1942 december 23-án Aulén püspök a strängnäsi dómtemplomban lelkésszé szentelte. Ez is olyan esemény, amelynek előbb nem volt megfelelője Norvégia egyháztörténetében. "Ezután a Svédországban tartózkodó lelkészeink száma lassan növekedett és ma 13 lelkészünk van ott. Ezek közüt négyet Svédországban szenteltek lelkészszé 1941 - március 19-én egy újabb,