Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

A drámai események templomokban vagy összejöveteleken nain tartoztak az utolsó két évben a ritkaságok közé. Sokszor megtörtént temetéseken, hogy ainikor az elmozdított lelkész a család kívánságára azt végezte volna, a háznál vagy a temetői kápolnában megjelent a helység „lojális" lelkésze és követelőzött, hogy beszélhessen. Az is megtörtént, hogy a nem kívánt lelkész gyászolók nélkül végezte el a temetést, mert azok tiltakozásul mind elhagyták a helyet. 1943 pünkösd második ünnepén egy helmissziói találkozót tartottak, a szabad ég alatt több mint 2000 résztvevővel,. a Langesundsfjordens Indremisjon rendezésében. A találkozó alatt egy „légionárius" (norvég, aki a „Norvég j-égióban" harcolt a keleti fronton, követelte, hogy engedjék beszélni az istentelen ijolsevizmus elleni harcról. A találkozó vezetője elutasította, de rögtön el is fogatott a rendőrség által, amelyet a légionárius odahívott. A tömeg követte őt a fogdáig és ott kinn zsoltárokat énekelt. 1943 karácsonyán egy lelkészt Finnskogában a templomban istentisztelet (högmässa) alatt fogtak el, mert a szószékről imádkozott az igazi püspökeinkért. Az oltár elől vitte el a rendőrség. 1944 február 13-án egyik lelkészt Fâbergben a konfirmációi istentisztelet közben fogták el Március 5-én pedig a furnesi stemplomol közvetlenül istentisztelet előtt csukta le a rendőrség! A Norske Misjonsselskap (N. M S. Norvég Missziói Társaság/ 1942 őszén megünnepelhette 100 é%-es jubileumát, a viszonyok miatt azonban csupán igen egyszerű keretek között. Az ország legtöbb templomában augusztusban vagy szeptemberben emlékistentiszteleteket tartottak. A N. M. S. országunk legnagvobb missziói társasága az elmúlt' 100 év alatt hallatlanul sokat jelentett a norvég egyházi élet számára. 1944 nyarán ezt az egyházon belüli magántársaságot is hasonló súlyos csapások érték, mint magát at egyházat. Június elején letartóztatták a "missziói társaság főtitkárát Amdahl E.-t és a központi vezetőség tagjai parancsot kaptak, hogy naponta jelentkezzenek a rendőrségen. Ezt az akciót Kvasnes „püspök" feljelentésére indították meg, aki sértve érezte magát, mert a stavangeri püspöki székének átvétele után nem hívták meg a központi vezetőség egyetlen ülésére sem. De arra is gondolhatunk, hogy a nemzetiszocialista hatóságok szemet vetettek a missziói társaság nagy bevételeire, amelyek a háború alatt igen megnövekedtek, tekintettel arra. hogy nem volt lehetséges pénzt kiküldeni az országból. A társaság folyószámláit azonnal lezárták. Ezután a központi vezetőség elnökét Kornelius K. O. dómprépostot is bebörtönözték és őt is Andahllal együtt négy évi „őrizetbevétel"-re ítélték és a rohamosztagosok íjergi internálótáborába szállították őket Tönsden közelébe. Egy hivatalos irat úgy okolja meg ezt a beavatkozást, hogy a társaság elnöke és főtitkára állásukat „államellenes működésre" használták feL A Nemzeti Összefogás hivatalos nyilatkozatában ez így hangzik: „A N. M. S. a kommunizmus bérencévé vált azáltal, hogy a „Szovjet-Unió barátai"-t támogatja, valamint hogy prédikátorai és utazótitkári által propagandát fejt ki az államegyház ellen és gazdasági segélyt nyújt á lelkészeknek. A "belügyminisztériummal való egyetértésben, amelynek lehetősége volt az egyesületek belső életébe való beleszólásra, egy „kormányrendelet" alapján elmozdította a kultuszminisztérium a misszióegyesület központi vezetőségét és Kvasnes O. J. B. „püspököt" elnökké, Thunem A. missziói lelkészt főtitkárrá nevezte ki. Mindketten idősebb emberek voltak, egyikük 71, másikuk pedig 73 éves. Az egyes körzeti vezetőségek elhatározták, hogy megszakítják kapcsolatukat az új államhatalom által kinevezett központi vezetőséggel. A missziói társaság minden otthoni munkása (utazótitkára stb.) és otthon levő misszionáriusa személyes nyilatkozatot küldött Kvasnes és Thunem urakhoz, amelyben közölték, hogy nem ismerik el őket feletteseiknek és továbbra is a régi központi vezetőséget tekintik a larsulat törvényes vezetőjének és teljes mértékű támogatásukról biztosítják azt; kijelentették azt is, ; hogy az új vezetőségtől semmiféle nyugatra van Később a lelkészekel Helgöya szigetérc szállították Iállehamnu-rböl, ez attól délre, Hamar városa közelében fekszik.»-Kis szigCl a Mjösa tó közepén.