Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

táluktól, folytassák munkáikat és viseljék lelkészi ruháikat addig, amíg egyházunk maga el nem veszi tőlük hivatali viseletüket. Minden szolgálati ügyben dolgozzanak együtt egyházi felsőbbségükkel az igazi esperesekkel és püspökökkel (azok helyetteseivel, ha ők maguk börtönben vagy száműzetésben lennének). A püspökök végezzék a vizitációkat és az ordinációkat. Mindezt július 26-án kihirdették a gyülekezeteknek. Ezzel tulajdonképen végeszakadt az independentisztikus állapotnak. Egy szervezett népegyház állt elő önáiló vezetéssel. Természetesen a Kirkeledelse rendelkezésének néhány pontját nehezen lehetett valóban végre is hajtani a norvégiai állapotok miatt. Rendőri őrizet, postai cenzúra, utazási nehézségek lehetetlenné tették, hogy rendszeres kapcsolatban állhassanak egymással a Kirkeledelse, a püspökök és a lelkészek. Bizonyos mértékben mégis lehetséges volt ez személyes látogatások, közvetítés és levelezés által. A hivataluktól megfosztott püspökök itt-ott prédikáltak is, legtöbbször szolgálati ruhájukban és püspökkereszttel, de rendszerint anélkül, hogy ezt nyilvánosan meghirdették volna. Ezzel ellentétben nem volt szabad feltünéstkeltő szolgálatokat, vizitációkat vagy ordinációt nyilvánosan végrehajtaniok. De a szabad norvég egyház mint megszervezett közösség, nyilvánosan lépett fel. Augusztus 7-én következelt Quisling ellenakciója. A belügyminisztérium kihirdette, hogy egy ilyen egyházi vezetőség felállítása ellenkezik a norvég egyházi alkotmánnyal és ugyanakkor bejelentette a Kirkeledelse feloszlatását. A Kirkeledelse augusztus 15-én egy levéllel válaszolt a minisztériumnak, amely szerint nem lekinli magát feloszlatottnak és továbbra is folytatni kívánja működését. Hogy a rendőrség nem csapott fe mindjárt a Kirkeledelsere ilyen "kijelentés után. enne*k az volt az oka, hogy a kultuszminisztérium ettől az idönonttól kezdve tárgyalásokat kezdett" az (yyházi összetűzés békés alapokon való megoldása érdedében, erősen vágyakozva a békére. Június közepén megkezdődött az egyházi harc tárgyalási időszaka A minisztérium kijelentette, hogv hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni az „egyházi ellenzék" delegációjával. Ily gen dómprépost, Berggrav püspök helyettese és Hallesby professzor akkor azt válaszolták, hogy forduljon a minisztérium az eltávolított püspökökhöz, mert ők az egyetlenek, akik az egyház nevében tárgyalhatnak. Ebben az is benne volt, hogy a tárgyalások megkezdése előtt Berggrav-ot szabadon kell bocsátani. Az „egyházi ellenzék" kitartott emellett, s ezért azok nem is jutottak tovább a tárgyalási mód lehetőségeinek megbeszélésénél. A minisztérium oldaláról több javaslatot vetettek fel, de a Kirkeledelse szilárdan kitartott álláspontja mellett, hogy Berggravot szabadon kell -engedni, az egyház nevében a püspökök tárgyaljanak és a tárgyalások szabadok legyenek, azaz egyik fél se legyen előzőleg bizonyos feltételek által megkötve. Augusztus 15-én Skancke és Eeyling elfogadták a tárgyalás megkezdésének feltételeit, de á kormány meghazudtolta őket, mert a tárgyalások megindításának feltételét a kormánvuak a Kirkeledelse részéről való elismeréséhez kötötte. Ezt a Kirkeledelse megtagadta, mondván, hogy j nem kíván nyilatkozni politikai kérj désben. Az egyházi harc teljesen egy; házi és nem politikai jellegű. Eeyling az -egyházi harcot az uralmon levő kormány elleni „minősíthetetlen támadásnak" nevezte. Hvgen és Hallesby a harc egyházi jellegének bizonyításánál olyan messzire mentek, hogy ; kijelentették: „Az egyház bármely államformát elismer, ha az engedi hogy az egyház saját éíetét élje, munkásságát Isten igéje s az egyház hitvallása szerint folytassa; továbbá elismeri az egyháznak azt a jogát, hogy az állam lelkiismerete akar lenni a nép lelkiismeretének és jogbiztosságának megvédése által. Ezért egyházunk elismeri mostani államkormányzatunkat is, ha az elismeri az egyháznak Lstentől kapott jogát." A kormány azonban azt követelte, hogy minden kikötés nélkül ismerjék el. sőt még olyan nyilatkozatot is követelt, hogy a mostani kormány „megtartotta és megvédte az evangélikus lutheri vallást", amint ez az Alaptörvényben is benne van A püspökök, akik tárgyalásra gyűltek össze Oslóban, elutasították az ilyen nyilatkozat aláírásának kívánságát. A püspökök szeptember 12-én kelt elutasító levele után Hygen és Hallesby is megszakították a tárgyalásokat. Eeyling erre