Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ : Az evangélikus egyháznak mint közösségnek a története. (Vázlat.)

egy családot alkotnak, a 13. század elején sorvadni kezdett és a 15. század közepére teljesen elerőtlenedett. A; A gyülekezetek ébredésének a kora. Kezaettő. kb. 1545 ig. A középkorvégi »nyáj a reformáció hatására kezd az evangéliumból élő, tudatosan evangéliumhallgató »gyülekezetté« épülni. Az ev angéliumhirdetö reformáció főgondja kezdetben az egves ember üdvössége, tehát eredetileg nem célja a gyülekezet reformációja, de ez szükségképpen gyümölcse fett az evangéliumhirdetés megújulásának. A gyülekezet reformációja azért nem cél' az evangélikus reformátorok előtt, mert magától értődő számukra, hogy nem lehet keresztyénnek, Krisztusban hivőnek lenni az egyházon, a szentek gyülekezetén kívül. — Dévai Mátyás már 1533ban, bécsi kihallgatásakor, azt vallotta, hogy valóban tanította: a krisztushívők gyülekezete (aüqua congregatio Christifidelium) bir azzal a joggal és hatalommal, hogy papot válasszon magának. Minden egyes keresztyén, még asszony is, hallgathat gyónást, mégis ecclesiában választani kell alkalmas embert, akinek aztán gyónjon az ember a vigasztalás elnyerése végett. Dévai a kátéjában két részre osztja az emberiséget: keresztyén nép és nemkerefeztvén nép. A keresztyén nép is kettő: igaz és hamis. Az anyaszentegyház a keresztyéneknek vagy szentéknek gyülekezete az egész világon, akik egv hitűek, egy reménységűek, egy szeretetüek. Az anyaszentegyház kettő: közönséges (ma értsd: egyetemes) ez egész világon és rész szerint, falukban, városokban, országokban. »Ismét osztják e keresztyénséget ezekre: kik vitéz-" "kednek (e földön test ellen, ördög, bűn, e világ ellen) és kik diadalomban vannak, azaz országolnak mennyországban.« »Ezért anyaszentegyház nem egyéb, hanem szenteknek vagy választottaknak gyülekezete.« Dévai tehát a gyülekezet szón kívül a nép szót is használja az egyház meghatározására, nyilván abból a célból, nogy irtsa azt a téves nézetet, mintha az egyház valami,-a keresztyénektől függetlenül is létező intézmény vagy valami felhőbeii eszmény volna. Jellemző még Dévai Mátyásra, hogy hangsúlyozza: az egyház, tagjai mind egyenlőek, nincsenek köztük szentek és nemszentek. Mindnyájan egyek vagyunk a Krisztusba vetett hit által. Különbség abban van, hogy akik még élünk, vitézkedünk a bűn, ördög, testünk, e világ ellen (e vitézkedésben azonban egyenlőek vagyunk) és vannak, akik már >g,yőztek«. Ugyancsak van különbség köztünk a nekünk adott kegyelmi ajándékok szerint. Az egyház mindenesetre a hitnek a tárgya. — A haccos reformátor-ok nem törődtek a gyülekezet, az egyházközség szervezésével iés kormányzati ügyeivel. De hatásukra ébredeztek az evangélikus gyülekezetek. Ahol 'pedig hatott az evangélium, ott megszűntek a vallásos társulatok, a mise- és imaközösségek, mert na az embernek nincs része az üdvösség elnyerésében, akkor nincs .szükség arra sem, hogy az emberek társuljanak üdvösségük megszerzésére. Az ébredező evangélikus gyülekezetekben emberi oldalról nézve egyedül a Krisztusba vetett hit a közösség éltetője. B) A gyülekezetépités kora. Kb. 1545 tői kb. 1575-ig. A harcos reformátorok nyomába egyre több gyülekezetszervező reformátor lép.