Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

JUSSILA OSKARI HEIKKI : A megszentelődésről.

van a dicsekvésre azokkal az eredményekkel, amelyek ebből származnak. Az ember ér el eredményeket a megszentelődés útján, ő volt képes azokra. A farizeusok nem kételkedtek abban, hogy ők érték el ezeket az eredményeket. A zsidó felfogás szerint az emberben romlatlan csíra maradt (nösámá) és ők ezt a tisztaságukat megőrizhetőnek, sőt fejleszthetőnek vélték. Reggeli imádságukban adtak hálát érte. A megszentelődés azt jelentette számlukra, hogy a bennük lévő romlatlan élet csíráját megőrizzék és fejlesszék. (Igen ajánlatos ehhez Odebergi Hugó lundi professzor, »Fariseismen och kristendomen« c. könyvét tanulmányozni.) Mikor Pál apostol arról beszél, hogy a megszentelődés Istentől vian, azzal is számot vetett, hogy a hellén világból jövőknek is volt felfogásuk a megszentelődésről. Ez rokon volt a farizeusi elképzeléssel. Alapja az eros-idea. Az emberben lévő halhatatlan csíra állandóan vágyódik a véges bilincseiből való szabadulásra^ Értnek a célnak elérését ugyan az ember halandó volta miatt lehetetlennek látták, de mégis reménykedtek abban, hogy valami eredményt el lehet érni a megszentelődés útján és ezen az alapon szintén alkalmuk volt a dicsekedésre. Pál, aki farizeusként a megszentelődésnek ezt az útját járta és akinek így módja volt a dicsekedésre, a damaszkuszi kapu előtt csapást kapott felülről. Ez földre sújtotta és tudtára adta, hogy a maga erejéből nem tud elérni sem Istennek tetsző bölcsességet, sem igazságot, sem szentséget, sem váltságot. Ugyanezt tapasztalták a korinthusiak is, akiknek ő hirdette az Isten üzenetét és akiknek ugyanerről ír ebben a levélben is. Pálnak, a volt farizeusnak nemcsak negatív tapasztalata volt erről, de volt pozitív is. Saját fülével kellett hallania, hogy Isten megcselekedte azt, ami az ember számára lehetetlen volt. Azt cselekedte, hogy az ő elküldött Fia által elvette a bűnt. Az erről szóló örömüzenet foglalja magában azt, hogy mindenünk Istentől származik, bölcsességünk, igazságunk, szentségünk és váltságunk egyaránt. Tehát nem az embernek kell alulról, magából, emberi tusakodások árán idáig nemesítenie magát, hanem mindez felülről száll alá. Mindez m,ennyei ajándék és a teljes üdvösség felkínálása. Aki ezt az üzenetet hittel elfogadja, arra bízza rá Isten az er;gesztelés igéjét éis ezien keresztül száll alá Isten ereje a földre. Ez nem csak ígéret, de valóság is. Ezáltal menti meg és üdvözíti Isten azokat, akik azt bármi gyönge hittel fogadják. Átviszi őket a sötétségből a világosságba, az ó szerelmes Fiának országába. (Kol. 1. 13—15.). Az útja: hinni abban, aki az istentelent megigazítja. A hívőnek tulajdonit Isten megigazulást Ö előtte; az. Ilyen hit előtt megnyílik a menny. Isten egész világa megnyílik az így hivő előtt. Mindennek a veleje a Krisztus nevében hirdetett bűnbocsánat. Amikor itt a mulandóság földjén élő ember az új viálg ajándékát kapja, lesz a Léleknek zsengéjévé. A Szentlélek lakozást vesz az ember szivében, annak az embernek a szívében, akinek a számára Krisztus lett az igazság. Krisztussal szoroisra'n összekapcsoltaik• és megkezdődik új élete. (fán. 15.5; I. Pét. 1.3.).