Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

† RÉVÉSZ ISTVÁN : Üdvözlégy Mária. (Evangélikus tanítás Máriáról.)

r 1 3-é n (Mária mennybemenetelének ünnepén). Megtehettük ezt, mert Luther alapján minden egyházi ünnep Jézus-ünnep, amelyen nem történik más azonkívül, hogy a gyülekezet Isten igéjét hallgatja, öt imádja és dicsőíti. A szentek és a Mária ünnepén is ez történik. Bornemisza Péter a XVI. sz. magyar reformátora is meghagyja a régi szentek és Mária ünnepeit. Nem veti el a régi szentek ünnepére rendelt írásszakaszokat sem, hanem lazt mondja, hogy azok »Szép és jobb móddal megmagyaráztassanak.«. Sőt a szentek történetét sem tartja elvetendőnek. »Meglássa azért a lelkipásztor, hogy a hetedsziaka való prédikációkban is semmit el ne mulasszon a szentekről való históriákban is, mert azoknak példájából jeles dolgök.at tanulhatunk.« (Schulek. Born. P. 166. 1.). A Máriaiinnep Jézus-ünneppé válik, melynek imádságai így hangzanak: »Űr Isten, mi szerelmes szent Atyánk, ki a Te szent Fiadat nék'üjnk szabadítóul adtad, világosítsd meg sziveinket is, hogy a Te hozzánk való akaratodat őbenne esmérhessük és őtet a mi büinüink és az ördög ellen való szabadítónknak tarthassuk és őáltala az örök boldogságot vehessük.« Az evangélikus Mária-ünnepek mondani valóját kifejezi a régi magyar ünneptartásból vett perikópa (Mária látogatása.)«. »Ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.« (Róma. 12.16—19.). (Torkos András győri lelkész bibliájának liturgiái rendtartásából.). Igaz, hogy a Mária-ünnepek lassan kikopnak az egyházi esztend'ő ünnepeinek sorából, míg a katholikus egyházi esztendő 32 Mária-ünnepet és két Máriának szentelt hónapot (május és októbe'r) ismer; mégis vannak gyülekezeteink, melyekben az említett ünnepeket teljes pompával tartják meg (Békéscsaba). Különben is a Mária-ünnepek olyan korban tűntek el az ünneptartásunkbcl, mikor az egyház kincse, a bibüa s az egész Krisztushittan sokat szenvedett az emberi ész s a felvilágosodás szellemi mozgalma és forradalma miatt. Akkor, mikor a keresztséget, úrvacstorát, a szentírás isteni eredetét, Krisztus istenfiúságiát is kétségbe vonták s mindazt, ami az egyházban csodás dolog volt, mint értelmetlent elvetették. Ettő'l a szellemi mozgalomtól az egész egyetemes egyház sokat szenvedett. A liturgia és az istentisztelet megszegényült. Az ünnepeket megrostálták s a Mária-ünnepek a szentek ünnepeivel együtt eltűnnek. Ha az a kor a Krisztust igazán tisztelte volna, az istentiszteleti alkalmakat nem ritkította volna. Nem kifejezett Mária-ellenességből történt, hogy ünnepeit elvetették sok helyen. A külföldi evangélikus országokban megtaláljuk Mária tiszteletét s ott is, ahol Mária-ünnep már nincsen szokásban, a régi templomok őrzik Mária szobrait és képeit. Nem igaz tehát az a vád, hogy az evangélikus keresztyénség »tépdesi«, mégpedig »ádázsájjgal«, a »természetfeletti mezők e legszebb virágát«, és »keserű ellenszenvvel foglal állást a Máriatisztelet ellen«. Sok evangélikus keresztyénnek is újság lehet ez a védekezés és kérdezik, hát akkor mi is tiszteljük Máriát? Nem mi isi Hanem mi tiszteljük őt igazában.