Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.
Tájékoztató - DR. SÓLYOM JENÓ: Boleratzky Lóránd : Állam és evangélikus egyház Finnországban.
Mindez s:immázásnak is vázlatos ahhoz a részletességhez képest, amellyel B. történelmi fejezetek után külön fejezetekben az állam és az egyház viszonyát, a vallásszabadságra vonatkozó jogszabályokat, az államnak az evangélikus egyház irányában való jogait, a finn levangélikus egyház önkormányzatát, az oktatásügyet, a görögkeleti egyház és a kisebb vallásfelekezetek jogállását, végül az uralkodó egyházpolitikai rendszert s a fejlődés útját ismerteti. Aki a részletek iránt érdeklődik, annak magát a könyvet kell elolvasnia. Aki szereti meggyőződve alakítani nézetét, annale magából a könyvből kell öszßzegyüjtenie a vonásokat a finn evangélikus egyház és a finn állam viszonyának a képéhez. Ez a könyv ugyanis újra bizonyítja, hogy nincsenek egyetemes érvényű kategóriái az egyházjognak, nem lehet a félreértés és a megtévesztés veszélye nélkül csupán néhány terminus technicus-szal leírni egy állam és egy egyház jogi viszonyát. Ez a könyv hatalmas tiltakozás a ma divatos felületesség ellen, amely csillogó szabadiegyházi elvek gondolkodás nélküli átvételével pótolja az egyház és az állam viszonyának végigvizsgálását B. maga is küzd alapos tanulmányában a műszavakkal; keresi a Helyes kifejezést. Megállapítja, hogy a finn evangélikus egyház nem államegyház; próbálkozik a népegyház jelöléssel. Igen ám, de ha Északon — úgy látszik — alkalmazzák is a népiegyház szót a svéd és a finn egyházra az államban való jogállás meghatározásaképpen (!), nálunk félreértés lesz beiöie, mert mi népegyházon az önkéntességi elven nyugvó egyház ellentétét értjük. Érzésem szerint a nálunk közkeletű „közjogi testület" kifejezést nem lehet átvinni Északra; e kifejezés helyénvaló nálunk, ahol az evangélikus egyházat a hívek összességének látják, ellenben meg nem felelő ott, ahol az egyház elsősorban „intézménynek" látszik. A finn evangélikus egyház jogállásának helyes látásában döntő annak a megfigyelése, hogy az állami felsőség mint a finn nép képviselete bírja és gyakorolja jogait az evangélikus egyház irányában; a finn nép a maga intézményeképpen szereti, támogatja, ügyeli az evangélikus egyházat, nem nézi úgy, mintha az állami felsőségtől felállított s az állaniL főhatalom céljait szolgáló intézmény volna. Ezért méltányolhatjuk B.-nak ezit a szándékát, hogy a „népegyház", „a nép egyháza" kifejezéssel kiküszöbölje annak a lehetőségét, hogy államegyháznak fogja fel valaki a finn evangélikus egyházat. Bizonyos, hogy nincs róla az az érzésünk, hogy ncra volna szabad egyház, mert hiszen nem szenvedi az államegyháziság hátrányait. Szabadon elfogadja a népnek az állami felsőség útján nyilvánuló, felügyeletben, részleges igazgatásban és támogatásban valósuló szeretelét Az az érzésünk, hogy Finnországban az állami felsőség lehetővé teszi az evangélikus egyház önkormányzatának egyre teljesebb kiépülését, az az irányzata, hogy az egyház álljon a saját lábára, de azért, mert ezt maga az egyház kívánja; nem célja, hogy az egyház és az állami főhatalom közti viszony megváltozásával az egyháznak és a népnek az eddigi viszonya szintén megváltozzék. B. L. könyve nagyon alkalmas arra, hogy minden olvasója sokat tanulhasson az állam és az egyház viszonyáról általában. A történelmi fejezetek és a további fejezetekben a szinte bő történelmi visszapillantások különösen is fokozzák a lehetőséget az összehasonlításra és következtetésekre. Nagyszerű indíték e mű a további kutatásra is; kíváncsivá teszi az olvasót, hogy az egyház belső élete, theologiája és egyházközösségi alakulása milyen mértékben és milj'en irányban befolyásolta az egyház és az állam viszonyát. Érdekes tétele pl. az, hogy a XVII. században kísérlet történt a laikusoknak a svéd nemzeti egyház vezetésébe való bevonására, s ez „Svédországban nem a pict izmus, hanem az egyházi orthodoxia pozitív eredménye" volt (23. lap;. (A finn nép akkor svéd uralom alatt élt.) Ez magában véve is izgató megállapítás, de a theologiai—egyházközösségi irányok hatását végig az egész történelmen szívesen ismernénk meg. Ez persze theologusokra váró feladat. Legyünk hálásak B. L.-nak, a miskolci jogakadémia fiatal tanárának, a debreceni egyetem jogi kara új magántanárának, hogy nem-theologus létére is annyi érzékkel, szeretettel és theologiai vonatkozásokban is tudományos felkészültséggel veszi sorra az egy-