Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyháztörténete a német megszállás alatt. 1. Norvégia egyháza 1940—1944.

sing-Dahle lelkész oltári és szószéki -szolgálatával. FJelH»u dómprépost, akinek ezen a napon az istentiszte­letet tartania kellett volna, figyelmez­tette a minisztériumot arra, hogy ő maga akarja a 11 órás istentiszteletet megtartani, és hogy az egyházi ha­gyomány és törvény szerint senki sem foszthatja meg a lelkészt szoká­sos szolgálatától, hacsak a püspök nem óhajtja azt végezni. A kultusz­minisztérium erre megparancsolta, hogy a dómtemplomot meg kell nyitni Blessing-Dahle istentisztelete számára. Fjellbu erre rendes Űrva­csorával egybekötött istentiszteletet hirdetett d. u. 2 órára, hogy a gyüle­kezetnek is meglegyen az istentiszte­lete. Február 1-én Blessing-Dahle náci ünnepi istentisztelelet tartott néhány i szál embernek, akik közül a legtöbb egyenruhás rohamosztagos, fiú- és j lány volt a rohamosztag ,,napkeresz- ! tes" lobogójával. Amikor ez az isten­tisztelet befejeződött, kezdett tódulni a nép a templomba. Félkettőkor meg­érkezett a rendőrség is, és lecsukta az ajtókat. Amikor már néhányszáz ember volt a templomban. Maga a dómprépost, akit már a délelőtt fo­lyamán keresett a rendőrség, úgy tudta csak elkerülni elfogatását, hogy reggeltől kezdve a dómtemplomban tartózkodott Két órakor megtartotta az istentiszteletet a jelenlevő gyüle­kezet számára, miután a sekrestyé­ben drámai jelenet játszódott le" a rendőrség ugyanis meg akarta aka­dályozni az istentiszteletet, a dóm­prépost pedig annak megtartása mel­lett foglalt állást. Időközben nagy sereg ember gyü­lekezett a dómtemplom előtt, lehet­tek néhányezren is. Bejutásukat a rendőrség megakadályozta. A kinn állók közül egy megkezdte az „Erős iVíVr a imi Istenünk" éneklését s mind­annyian kalaplevéve kapcsolódtak az énekhez. Ezután elénekelték „Isten áldd meg a mi hazánkat" és az „Igen, mi szeretünk" kezdetű éneket. A püspök kijött és a népet nyugalomra intette. Erre szétoszlottak s kiki ha­zament otthonába. Ezeknek a trondheimi események­nek hamarosan előre nem látott kö­vetkezményei lettek. Stören püspök­éles hangú tiltakozást juttatott el a hatóságokhoz a templomnak a gyü­lekezet előtt való bezárása miatt. A minisztérium azzal válaszolt, hogy megfosztotta Fjellbu-t hivatalától. Erre mind a hét püspök február 24­én hasonló hangú levelet írt a kul­tuszminisztériumiioz és bejelentették, hogy lemondanak hivatalukról: „Nem folytathatjuk tovább munkánkat olyan áliam szolgálatában, amely az egyház jogát sérti és Fjellbu meg­fosztásával a jogtalanságból erősza­kot csinál," „Ezért ezennel bejelen­tem, hogy lemondok hivatalom gya­korlásáról." „Ez annyit jelent, hogy amit az állam bízott rám, azt a hivatalt leteszem. A lelki murikát és hatalmat, amit az Isten oltára elől' való felszentelés által nyertem el, továbbra is megtartom Isten és-jog szerint". Ugyanaznap pászlorlevelel küldtek a püspökök az egyház minden lelké­széhez és gyülekezetéhez és bejelen­tették nékik lelépésüket. Quisliiig az­zal felelt a püspökök levelére, hogy „megfosztotta" Berggrav püspököt hi­vatalától és kijelentette, hogy „Berg­grav urat ezután csupán magán­embernek keil tekinteni." A minisz­terelnök február 26-án „körlevelei küldött a norvég államegyház min­den lelkészének" „a nép azon átka" miatt, hogy „kicsiny emberek magas állásban" bajt és szerencsétlenséget tudnak okozni. A püspököket „mo­dern farizeusoknak" és „világi párt­politikusoknak" nevezte és sajnálko­zott, hogy „azok, akik a szeretet és mások elhordozásának a vallását képviselik", nem tárgyaltak a kultusz­minisztériummal, hanem a „durva és közvetlen cselekvés útjál választol­lák." Március elején „megfosztoLla hivataluktól" a többi püspököket is és az állampénztár számára elkoboz­tatta Ilille püspök vagyonát — ö volt ugyanis a püspökök között az egyetlen, aki ilyennel rendelkezett A kultuszminisztérium elrendelte, hogy a dómprépostok vegyék át a püspökök szolgálatát. Egyik dómpré­post sem engedelmeskedjen. Az ""oslói lelkeszek gyűTést tartótlak, kijelen­tették, hogy senki mást nem ismernek el jogszerű püspöküknek, mint D. Bcrggravot. Hasonló együttérzést ki­fejező nyilatkozatok jöttek létre a többi egyházkerületekben is. Vasár­pökök február 24-i pásztorlevelét és nap, március 1-én felolvasták a püs­kihirdették a dómprépostok és lel­készek határozatát. A gyülekezetek helyeslésüket az által fejezték ki, hogy felálltak helyükről. Nemsokára

Next

/
Thumbnails
Contents