Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyháztörténete a német megszállás alatt. 1. Norvégia egyháza 1940—1944.

íxozta a pászlorlevelel és megliltotta annak felolvasását." Nem is kellett mást mondani. Aa^összeütközés nyilvánvalóvá vált a totális állam és Krisztus Egyháza közölt. A rendőrség beavatkozása természetesen csupán azzal a következménynyel járt, hogy a dolog még ismertebbé vált- Kézzel írt másolatok vagy magán uton készült sokszorosítások által elterjesztették az egész országoan. A pásztorlevél egyszerre kivitte az egyházat az első vonalban harcolók közé és megszerettetette azt. Felszabadultan ismerték fel, hogy az egyház nyíltan beszél, amikor más nem szólhat egyes dolgokról Norvégiában. Az utolsó év sok nehéz helyzetében megtapasztaltuk, hogy a nyíltan kimondott szó, amely esetleg veszélyt jelent kimondója számára, hatalmas fegyver. Amig jogállamban, biztos polgári viszonyok között élünk, alig jelent felszabadulást, ha kijelentéseket hallunk vagy mondunk jogról és emberiességről. De mihelyt veszélyessé válik a szó kimondása, megtapasztalhat juK, milyen felszabadító hatása van annak. Ha egyháztörténeti távlatból nézzük a pásztói-levelet, akkor ez azért érdekes, mert egy lutheri egyházat mutat be, amely tudatosan komoly összetűzésbe keveredik az állammal a jog és jogrend kérdésében. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a lutheri egyházak ritkán tűntek ki társadalomerkölcsi kiállásukkal, sokkal inkább jellemezte őket az államhatalomnak való nagynifértékü alárendelés. Egészen csodálatos módon a középkori egyház ereje tükröződik a pásztorlevél szellemén és mondanivalóján, amikor az Isten törvényéről úgy szól, mint amely az állami felsőbbség számára is érvényben van. Az egyház és állam közötti hadiállapot. 1941 januárjának végétől nvilt hadiállapot következett be az egyház és az állam között a megszállt Norvégiában. Januárban lett osztályfőnök 1 Fevling Sigmund espaces, a kultuszminisztérium egyházi részében. Ez az 'ember a felüt levő egyházi irányzatokkal volt jóban, tagjává lelt a Nasjonal Samling-nak (Nemzeti Összefogás pártja). Ettől kezdve tulajdonképpen ő volt az irányítója a kultuszminisztérium minden olyan kísérletének, amely nemzetiszocialistává akarta tenni az egyházat. Már februárban kijelentést tett, hogy sok lelkész elégedetlenséget szit az állam és a fennálló kormány ellen. Azzal fenyegetőzött: ezek a lelkészek majd hamarosan meg fogják tapasztalni, hogy az egyházi minisztérium minden áron kész megakadályozni ilyen törekvéseket. 1941 elején Feyling kátém agy a rázatot adott ki a népiskolák számára, amely bizonyos érdeklődést kelteti. Régebben, 1937-ben is kiadott már egy kátémagyarázatot, de annak egészen más voit a jellege. Mig régebben a negyedik parancsolat magyarázatánál a szülők iránti engedelmességről szólt, most igen erősen kiemeli a nép és állam iránti engedelmességet és többek között ezt mondja. „Mindenekelőtt engedelmességgel tartozunk a Vezérnek és az állam kormányzatának". A könyv borítéka vörös és sárga színbe volt nyomva, ezek voltak a „Nemzeti Összefogásnak" a színei, és az úgynevezett „napkereszl • 1

C Olaf (Olov) Haraldson Norvégia királya volt 1015—1028-ig. Fiatalkorában viking-portyázásokon vesz részt, majd Franciaországban megkeresztelik, 1015-ben II. Olaf néven Norvégia királyának ismerik Folytatja az ország krisztianizálását, megépíti a nidarosi dómtemplomot. Megszervezi a norvég államot, de a főurak egyrésze ellene fordul. A főurak felkelését nagy Knut dán király is támogatja, úgyhogy a királynak 1028-ban el kell menekülni. Két évvel .később sereggel tér vissza, de» a s lik last ad i csatában, Nidaros mellett, vereséget szenved, sőt maga is elesik a harctéren Sírjánál csodák történnek, legendák keletkeznek éleiének csodálatos eseményeiről úgyhogy nemsokára szentté avatják és Norvégia védszcnlje lesz. Csontjai a nidarosi dómban vannak eltemelve.