Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyháztörténete a német megszállás alatt. 1. Norvégia egyháza 1940—1944.

közé — írta egyik egyházi újságunk. Hamarosan következett ezután a Keresztyén Nagytanâçs (Kristent Samrâd) nyilatkozata, amely kemény szavakkal húzott választóvonalat „esetleges emberek és irányok" felé, ,.akik Bibliánkat részekre akarják szakítani, kételkednek abban, hogy Jézus a Szent Lélektől fogantatott és Szűz Máriától született. Jézus keresztjéből csupán vértanú-keresztet csinálnak, és tagadják engesztelő halálát és testi feltámadását". Ennek a népszerű, némiképpen kissé demagógikus nyilatkozatnak a célja az volt. hogy* kizárjanak minden kételkedést az egyesülés dogmatikai alapja felől. 1940 őszén Fangen Bonald írót börtönbe vetette a német rendőrség. Ennek az volt az oka, liogv a „Kirke ©g Kultur" nevű újság októberi számában bátor cikket írt a „hűségről", amelyben különösen hangsúlyozta a hazához és a nemzeti eszméhez való hűséget és idézte Fichte több kijelentését Poroszország legmélyebb ; megaláztatásának idejéből, a francia megszállás 1807—1808-ig tartó éveibőt Különösen a Fichte-idézetek ingerelték fel a németeket. Bebörtönözésének a közvetlen oka pedig az volt, hogy egy norvég náci feljelentette vonaton kihallgatott beszélgetés után. 1941 nyarán szabadult ki ismét Fangen. 1940 őszén a hivatalos propaganda rádióban és sajtóban egyaránt az Oxford-csOportmozgalom» ellen kezdett fordulni, amelyet Fangen szemétében is támadni akartak. Az egyházi harc egy későbbi szakaszában a csoportmozgalom sok vezető emberét börtönözték be. de azután hamaí'ösan kiengedték őket. A csoportot a propaganda a brit Secret Service norvég alcsoportjának tekintette. Munkásságát az egész megszállási idő álatt folytatta, de amikor a náci propaganda és a rendőrség, lehetetlenné tette munkásságát, akkor is tovább dolgozott a föld alatt. Tudott magánösszejöveteleket tartani néi hányszáz résztvevővel. igen sokáig 1814-ig elhúzódott és végül is tisztázta a Hange elleni vádak alaptalanságát, és csupán pénzbüntetéssel sújtották. Ezután csak írással foglalkozott és csendességben élt 1824-ben bekövetkezett haláláig. 9 Az Oxford-csoportmozgalom újabbkori ébredési mozgalom. Kezdete az 1878-bar született Buchman Frank nevű amerikai lutheránus lelkész 1908-ban történt lelki élményéhez kapcsolódik. Alapja az Istennek -\aló teljes odaadás. Aki magát osztatlanul alárendeli Isten akaratának, bizonyos lehet a Lélek vezetése felől életében. Ez a vezetés történik az elkülönített csendes órán, különösen a reggeli virrasztáskor. Amit vezetésként megtapasztalunk, azt követnünk kell engedelmesen, feltétel nélkül. Ugyanakkor konkrét pontokon kell felvenni a bűn elleni küzdelmét. Ebben a küzdelemben segítséget jeleni a nyilvános bűnvallás (gyónás) embertárs előtt, a bűn következményeinek jóvátétele és személyes bizonyságtétel Jézus megváltói erejéről. A mozgalom négy normája: becsületesség, tisztesség, önzetlenség, szeretet. Ez adja meg a keresztyén élet biztonságát. Ennek a célnak elérése érdekében csoportokat képeznek, amelyek rendszeresen összejönnek a lelki élet dolgainak megbeszélésére. Az első ilyen csoport 1921-ben alakult Oxfordban. Ezenfelül kisebb-nagyobb összejöveteleket és konferenciákat rendeznek. 1929 óta világmozgalmi jelentőségre telt szeri a mozgalom, különösen az Egyesült Államokban, Kanadában és Dél-Afrikában vannak nagy számmal Ííívei. Nem akar felekezet, vagy egyház lenni, tagjait minden felekezeibői kívánja loborozni, célul az első század keresztvénségének a megvalósítását tűzte ki és a közös testvéri felelősség elvét akarja párosítani az egyéni igyekezet felébresztésével. Az Oxford cSoportmozgalom-nak, noha rövid múltra tekinthet csupán vissza — már is nagy irodalma van. (N,em tévesztendő össze a mult században az anglikán egyházban szerepelt magasegyházi „Oxford-mozgalommal.")