Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.
Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyháztörténete a német megszállás alatt. 1. Norvégia egyháza 1940—1944.
Összefogás" 5 pártját nem, amely az -.„államfenntartó'- párt lett, s kinevezett egy sereg norvég nemzetiszocialistát „biztosi államtanácsos"-nak. Mindegyiknek olyan teljhatalma volt működési területén, amellyel azelőtt egy norvég miniszter sem rendelkezett, és csak a birodalmi biztosnak voltak felelősek. Ezelőtt egy u. n. közigazgatási tanácsunk volt. A vallás és iskolaügyi minisztérium veze-_ tője most Skaneke R. a Norvég Technikai Főiskola professzora lett. Szeptember 25. után került az egyház első izben olyan helyzetbe, amikor háború vay béke között kellett választania. Egyházi imádságunkban, amelyet minden istentiszteletünkön felolvasunk, imádkozni szoktunk a királyért, a királyi házért és a király kormányáért. Vegye fel most a harcot az egyház az egyházi imádság kérdésében? A döntés Berggrav püspök kezében volt, aki természetesen kapcsolatban állott a többi püspökkel és más egyházi vezető emberekkel is, de mégis magának kellett ebben a kritikus helyzetben gyorsan intézkedni. 6 Ö itt a harc fel nem vételét határozta el. Elgondolhatjuk, hogy igen sok tényező volt e mögött. Várni akart a harc felvételével addig, amig egy kifejezetten egyházi kérdésről nem lesz szó; a népjog szerint egy megszálló hatalomnak magától adódó lehetősége van arra, hogy megfosszon trónjától egy uralkodót, — bár ez most különösen bántó formák között történt, és az elkeseredés az egész népben igen nagy volt; végezetül pedig a keresztyén arcvonal nem volt még -eléggé megszilárdulva — az egyház még nem volt eléggé felkészülve a küzdelemre. Berggrav püspök nag} 7 sietséggel új egyházi-imádságot szerkesztet^ amelynek pótolnia kellelt az agendánkban lévő két szabadon választható egyházi-imádságot. Sietett vele, mert meg kellett akadályozni, hogy a kultuszminisztérium is kidolgozzon egy ú; egyházi-imádságot és azt terjtessze elő. Ilyen körülmények között egészen bizonyosan olyan imádságot kaptunk volna, amely az új kormányt és államvezetést formálisan is elismeri. Az új egyházi imádság 1940 szteptember 26. után, nem nevezi meg az államhatalom képviselőit. Sok kifejezést vett áí.t a régi egyházi imádságokból, többek között imádkozott a tengeren lévő és idegen országban levő honfitársainkért; ezt senki sem tudta a nélkül hallgatni, hogy ne gondolt volna külföldön levő tengerészeinkre és katonáinkra, valamint mtenekült kormányunkra és más menekült norvégekre. Ha ezután a kérés után egy kis szünetet tartottak, akkor ez az imádság igen használhatóvá vált, mert a régi egyházi imádságban ezután következett a királyért való imádkozás és igen sokszor olvasták ezt az imádságot így Norvégia templomaiban. Az új egyházi imádság szomorúságot és csalódást váltott ki széLes kötökben. Mégis, kevés kivétellel elfogadták hívek és lelkészek egyaránt. Egyedül egy.lelkész kérte éibucsátását_ a "lelkészi szolgálatból, kijelentve, hogy nem akar olyan egyházban pap lenni, amely törölte a királyért való imádságot. Azok közé tartozik, akiket később bebörtönöztek és száműztek. Egy másik folytatta a régi egyházi imádság felolvasását, ez Thu paVókus lelkész volt, aki később koncentrációs táborban halt meg. Egy harmadik pedig egyszerűen kihagyta ezt az imádságot az istentiszteletből. 1940 őszén még nem látszott az, mintha az egyház vezető szerepet vitt volna harcunkban. De ezen az őszön jelentősen megszilárdult a norvég egyházi és az egész keresztyén front Norvégiában. Már a nyáron, július 18-án," közöltek a norvég 5 „Nasjonal Sämling" volt a neve a norvég nemzeti szocialista pártnak. ezt fordítjuk „Nemzeti Összefogás. Pártjának". A „rohamosztagos" fordítást a szószerinti „testőrosztag" fordítás helyett használjuk a norvég nemzeti szocialista pártalakulatok megjelölésére, mert az- utóbbi. félreérthető volna. — 6 A Norvég Egyház hét püspökségre oszlik. A mindenkori osloi püspök a vezető-püspök (prímás), helyzete kb. megfelel a mi hivatalra nézve legidősebb püspökünk helyzetének.
