Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyháztörténete a német megszállás alatt. 1. Norvégia egyháza 1940—1944.

nek nevezzük azt, ami már régen foJyik az egyházon belül, két theologiai irány között. Ezt a küzdelmet nyugaton Európa minden egyháza megérte, de Norvégiában különösen keresü és hosszantartó - volt. Az „«egyházi harc" pedig a nácizmus ellen folyt. Az egyházi harc legfontosabb előfeltételei közé tartozott, hogy a mi régi egyházi küzdelmünk alapjában véve véget ért már, amikor Norvégia bekerült a háborúba. Az 19:10-as években bizonyos kiegyenlítődés következett be, noha az arcvonalak továbbra is megmaradtak, két theologiai fakultás, két gyakorlati theologiai szeminárium, két keresztyén diák- és gimnazista mozgalom, két theologiai folyóirat és két egyházi újság formájában. Ez a változás kétségtelenül összefügg egész Európa theologiai gondolkozásának általános átformálódásával, amely mindenütt az írás és a hitvallások tekintélyének erösebb hangsúlyozására vitt; de alapszik azon is, hogy a történelmi bibliaszemlélet általánosan köztudatba ment, még az ébredések laikus köreiben is. A mi régi egyházi küzdelmünk maga is teremtett bizonyos előfeltételeket az egyházi harc számára. Megtanította a lelkészeket és a világiakat arra, hogy a nehézségekben ne alkudjanak meg, hanem emeljék magasra az írásnak és a hitvallásoknak harci zászlaját, azt a zászlót, amely alatt az egyházi harcot vívták. Az egyházi harc másik előfeltétele a gyülekezeti élet volt, amelyet a növekvő templomlátogatás és — mondhatjuk talán így is — az Úrvacsora-renaissance jellemzett. Ez az élet persze már 1940 ápr. 9. előtt is megtalálható. Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy püspöki konferenciáink a húszas és harmincas években lassanként olyan jelentőségre tettek szert, amilyenre nem gondolhattak törvényeink készítésekor. A norvég egyházi alkotmány némely ponton sokkal inkább államegyházi, mint a svéd, különösen, ahol az egyház szabadságáról és önállóságáról van szó. A püspöki értekezletek mégis szilárd hagyománnyá váltak, összejöttek püspüspökeink anélkül, hogy egybehívta volna őket a kirkedeparlman (Egyházi és Oktatási „minisztérium". Ford. megjegyz.)

3 Ebből a hagyományból egyenes vonal visz a püspökök megszállás alatti egyházpolitikájához. 1940 április /9. után háromnegyed évvel lépett harcba a norvég egyház. Az országgyűlés (Storting;, tanítóink egy része és a legfőbb bíróságunk (Höiesterett) már az egyház előtt tűzvonalba léptek. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy az egyház ellen közvetlenül még nem irányultak a támadások. A németeknek az a kísérlete, hogy Norvégiát nemzetiszocialistává tegyék, tulajdonképpen 1910 szeptember 25-én kezdődött meg, amikor Terboven* birodalmi biztos kihirdette a király trónfosztását és egy hazug rádióbeszédben úgy állította ezt a norvég nép előtt, mint az országgyűlés cselekedetét. Terboven "feloszlatta a politikai pártokat, csak a „Nemzeti felállították a gyülekezeti fakultás gyakorlati theologiai intézetét vagy szemináriumát. A gyülekezeti fakultás adományokból, alapítványokból tartja fenn magát. Sokszor több hallgatója van, mini az állami egyetemi .fakultásnak Igen híres professzor a gyülekezeti fakultáson Ole Hallesby rendszeres theologus, aki jelentős szerepet játszott az egyházi harc folvaman Mini a cikkből is kitűnik, ma már eltűnt a kél' fakultás közötti különbség., valamint a két egyházi irány is sokkal közelebb áll egymáshoz, úgyhogy külön fennállásuk inkább hagyományos, mint elvi különbségekén nyugszik. A megértés szempontjából fordítottunk „minisztert" és „minisztériumot." A norvég és svéd' alkotmány minisztériumok helyett .deparlment"-eket ismer, melyeknek élén államtanácsosok állanak. Az eredeti „egyház- és közoktatásügyi minisztérium" helyeit a mi „kultuszminisztérium*

1 kifejezésünket használjuk a fordításban. * Terboven Hitler képviselője volt Norvégiában. Birodalmi biztos volt a címe, német ember volt és közvetlen Hitlernek tartozott felelősséggel. .