Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyháztörténete a német megszállás alatt. 1. Norvégia egyháza 1940—1944.

lalkoztat, akkor nagy mértékben egyeli vagyunk abban, hogy ennek a norvég törvény -é§_ norvég jog irányában kell megtörténnie. Széles körökben azt remélik, hogy elkerüljük a mészárlásokat és a bosszút. A legkülönbözőbb emberek, természetesen .egyháziak is, a joghoz akarják tartani magukat. A törvénynek és a jognak megbecsülése a legtöbb emberben ,csalv erősödött a jogtalanság ideje alatt. Viszont azáltal, hogy háborúban éltünk, sok tekintetben eldurvultunk és könyörtelenekké lettünk. Erősen megkomolyodtunk. A MIDLERTIDIGE KIRKEL ED ELSE, (Ideiglenes Egyházi Vezetőség) 1942 júliusában a következő üzenetet küldte az ország papjaihoz és gyülekezeteihez: „Isten az igazságban nyitott ajtót mutaíott nékünk. .Népünk sohasem kereste annyira az Isten házát, mint most. A lelkiismeretek nyitva vannak az igazság előtt. Minden éber igehirdető örvendezik az igehallgatásra való készség láttán. Hosszúranyúíó országunk minden részéből kapunk hírt nagy és komoly ébredésekről, csendes egészséges és mélyen járó ébredésekről. Isten kegyelmével látogatta meg népünket... Népünknek a keresztyénségtől és az .egyháztól távol álló körei is újra kezdik felfedezni iazt. Kezdik értékelni az egyházat s kezdenek felé tekinteni." A helyzetnek ez a jellemzése kétségtelenül helyes. Nyilvánvalóan növekedő mebecsúlésre és megértésre talált az egyház pl. munkáskörökben is. Az akadémikus világban is megváltozott ,az egyházzal szemben való magatartás. Az egyetem megszállás alatti első évünnepélyén Brun Lydcr professzor tartotta az ünnepi beszédet, 1910 szeptember 2-án. Ez a beszéd világos hitvallássá és igehirdetéssé vált a figyelmesen hallgató közönség számára. Természetesen vannak ma is egyházellenes körök, amelyek elégedetlenek, hogy az egyház nemzeti harcunkban ilyen nagv szerephez jutott és, hogy kedvelt inv tézmény lett; ezek oldaláról történtek már kisérlelek, hogy az egyház" jelentőségét a közvélemény előtt Csökkentsék. Mégsem szabad felettébb eszményi képet festenünk. Egyik vezető egyházi férfiú, az 1943—44. év fordulóján rámutatott arra, hogy milyen fájdalmas az, hogy népünknek egy nagyon nagy része, különösen pedig az ifjúság továbbra is kivül áll az. egyházi életen. „Még az egyetemi ifjúságunk Németországba való szállításának megrázó eseménye sem munkálta az Isten felé való fordulást."- • Az ébredés, amely megindult, kifejezetten egyházi jellegű volt. Templomaink megteltek, a városokban soks^m^ kicsinynek is bizonyultak. Az úrvacsora vételére térdreborul ók minden vasárnapi sokasága, jellegzetesen hozzátartozik a megszállás alatt élő norvég nép életéhez. A keresztyén szervezetek is tovább folytatták működésüket és sok tekintetben kibővítették azt. Különösen Észak-Norvégiában volt nagy az Indremisjonen (Belmissziói Egyesület, és a Den Norske Misjonsseïskap (A Norvég Misszióstársaság) előretörése. De elsősorban az istentiszteletek, templomi összejövetelek és a lelkészek bibliaórái azok, amelyek új embereket gyűjtöttek az evangélium köré. A szabad-egyházaknak.— amennyire a helyzetet ismerjük — nem volt nagy az előretörésük, legfeljebb ott, ahol kihasználták stratégiai helyzetüket; nagy erővel kezdtek ugyanis munkához olyan helyeken, ahol csak Quisling-barát lelkészek voltak és az emberek ezért templomba nem jártak. A megszól.-? lás évei a népegyh

ájL-Jiifiglátogatásának évei voltak. Az egyházi harc előjátéka. Norvégiában általában különbséget szoktak tenni az „egyháziküzdelem'.' (kirkestrid) és „egyházi harc" (kirkekamp) között.

2 Egyházi küzdelem2 Az egyházi küzdelem alapja a különféle orthodox-konzervatív S'és pietisztikus ébredési irányok, valamim a századforduló liberális 'heologusai között fennálló feszültség volt- Ez vezetett 1907-ben egy úgynevezett „gyülekezeti" theologiai fakultás (MenigheisfakuUei) felállításához, amely 1913ban egyenjogú lett az oslói állami egyetem theologiai fakultásával. 1925-ben.