Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

MOHR GEDEON: A nagy törés.

Csakhogy a kérdés nem akörül forgott, hogy »ki a nagyobb legény?«, hanem aminc a következő évtizedek súlyos kereszthordozása megmutatta, életről-halálról dönthettek volna. Ha a fejedelem ebben a kérdésben nem nagyobb diplomata, hanem igazabb Krisztus-hívő akart volna és tudott volna lenni, akkor sok minden másképpen alakulhatott volna Kassán. A fejedelem azonban írásban adott szavát szegte s 18 nap multán az 1644 március 10.-iki| kötelezvényét meghazudtolva értesítette a tanácsot, hogy udvari papja állandóan Kassán marad. Ezek után igazán joggal kérdezhetjük, hogy miben van itt a »lutheránus fenekedés«? A fejedelem azonban se iobbra, se balra nem látott, csak ihal^dt a maga útján az 1647.-ik évi 18. és 1 Q.-ik törvénycikkek felé. Kétszínű játékában nem ismert határt. Egyrészt biztosította a kassaiakat, hogy újítást a (városban vallásügyekben nem hoz be, hogy védelmébe veszi a tiszta ágostai hitvallást s ugyanakkor mindent elkövetett — hogy kezeit mosva — országos törvényekkel' kényszerítse térdre a várost. A pozsonyi országgyűlésen Abaújmegye követeivel együtt a fejedellem követei is ott voltak, mégpedig) azonos utasítással, hogy a kálvinisták számára a királyi városokban szerezzék meg a szabad vallásgyakorlatot. Vonatkozott pedig ez az utasítás főleg Kassára. Paikoss szerint (70—80) Chernel György, Szemere Pál és Klobusitzky András voltak a fejedelem követei. Klobusitzky szélesebb látókörrel rendelkezett, mint fejedelme. így inti a fejedelmet 1646 augusztus 23.-iki kelettel: »Ne bocsássa be védnöksége alatt Kassára a katolikusokat, »mert ha nagyságod patrociniumával a katolikusok azt fogják obtineálni, hogy ők isj beférkezhettenek Kassára az ő miséjekkel, vájjon per consequens nem férkezhetnek-e úgy több szabad és bányavárosokban is, s amit eddig egyedül csak nagyságodra valói tenkintetből eltávoztattak«. Ha észre vészik, hogy Rákóczy csak a reformátusok fejedelme, akkor sorjába megszállják a tiszta evangélikus északi városokat. Rákóczy annyiba vette ezt a figyelmeztető írást, mint a város előbbi alázatos kérelmét. Feltartóztathatatlanul haladt a maga útján Bizonyára tudtával ment végbe 1647. húsvétján Jászon a tanúkihallgatás a kassai kálvinista egyház múltjára vontakozóan Ezt. Csege Káthai Ferenc tornai alispán vezette be. Mind Révész, mind Paikoss elismerik, hogy a tanúvallomások egytől-egyig hamisak, amennyiben a tanúk közül egyik sem volt kassai s így a városról s a város nevében nem is beszélhetett. Ezek úgy vallottak azonban, hogv már a 16.-ik század végén volt Kassán ref. egyház. Azon az országgyűlésen, mely ennek a jegyzőkönyvnek hitelt adott, Kassa városa semmi jót sem remélhetett. Annál kevésbé, mert a négy rend közül három ellene volt. Az l647.-iki országgyűlés nemcsak az evangélikus Kassa aláaknázását jelenti, hanem egyben a nemesség diadalát is a polgárság felett. így érthetjük meg a vármegye nagy rossz indulatát a várossal szemben. A város önkormányzati testület volt évszázados jogai és előjogai (privilégiumai) alapján. A polgárság városaiban azonban a nemesség is bekívánkozott a városi rend, a magasabb szintű művelődési lehetőségek, a teljesebb kényelem és főként a váraiknál és kastélyaiknál nagyobb biztonság