Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

MOHR GEDEON: A nagy törés.

vezető lelkész különösen viselje szívén az iskolát s azt gyakran látogassa is. 6. A segédlelkészek (diakónusok) látogassák a betegeket éí szolgáltassák ki számukra az Űr szent vacsoráját, Minden, vasárnapon déli 12-kor Luther Kis Kátéja szerint katechizációt tariert óznak tartani az ifjúság számára. 7. A vezető lelkész minden vasárnapon és minden csütörtökön prédikál, a segédlelkészek vasárnap délben és kedden. 8. A halotti beszédeket ingyen tartoznak elmondani. 9. Aki az Űr szent vacsorájához kíván járulni, annak előző szombatnapon alá kell magát vetnie a fülbegyónásnak s vennie kell a feloldozást. Sajnos a Kassán érvényes törvények hiánytalanul nem maradtak meg ebből az időből. Azonban a fentieken kívül még az egyházi élet valamennyi ágát átölelő törvényes rendelkezésekre volt még szükség, amint ez követelménye a zavartalan és zökkenőmentes közösségi életnek. További törvényekre annál is inkább szükség voit s ezek a törvények egészen biztosan meg is .voltak, amennyiben a város evangélikus, majd későbben kevert társadalmának képe a 17.-ik századból rendkívül szemléletes módon megőrződött számunkra az evangélikus magyar gyülekezet latinnyelvű kézírásos jegyzőkönyvében. Ezt a jegyzőkönyvet a mindenkori lelkészek vezették s főként a házassági elválási ügyek tárgyalását tartalmazza 1629-től 1703-ig. A város és az evangélikus gyülekezet történetéinek ez a legközvetlenebb és ezért leghűbb forrása mutait rá a 17-ik századnak, mint az evangélikus kassai gyülekezet legfényesebb korszakának legkimagaslóbb és egyben az egyház szempontjából leggyászosabb eseményére az 1647.-ik évi 18.-ik és 19.-ik törvénycikkeire, amelyek soha már jóvá nem tehető törést jelentettek ennek a városnak történetében s az evangélikus egyháznak eljövendő közeli rabságát és évszázadokra kiterjedő mártíromságát hozták magukkal. c törvénycikkek hozatalának háromszázadik évfordulóján vegyük szemügyre ezeknek a törvénycikkekknek létrejöttét és következményeit. Ámbár látszólag nem mutatnak ezek a törvénycikkek ilyen nagy fontosságot, hiszen csak arról van bennük szó, hogy Kassa városa beengedi falai közé a róm. kat. és ret. egyházakat, s azok templomai, iskolái számára helyet köteles rendelkezésre bocsátani. Azonban mindjárt másképpen bíráljuk el ezeket a hitcikkeket, ha tekintetbe vesszük azt az elkeseredett küzdelmet, melyet ellenük a városi tanács s értük a fejedelem, a Tiemesség, a megye ai katolikusokkal szövetkezve kifejtettek. Ha továbbá tekintetbe vesszük, hogy 24 esztendővel e törvények után az evangélikusok elvesztik templomaikat (hiszen az 1671,-ikií elvétel utárt Thököly alatt már csak rövid időre kerültek vissza a temlomok az evangélikusok kezébe), az evangélikus papok földönfutókká válnak és 40 esztendő multán Karaffa vérengzései Kassát is elérik s fájdalmasan érintik. A már említett kézírásos iCgyKorú jegyzőkönyv pedig egészen világosan mutatja e törvénycikkeknek bénító és az egyházközség szervezett életét megakasztó hatását. A jegyzőkönyvből ez egészen világosan kitűnik, mert míg a bejegyzések 1629-től kezdve rendszeresen folynak két évtizeden keresztül az egymást leváltó lelké-