Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

SCHOLZ LÁSZLÓ: Az egyház dicsősége és gyalázata.

a centrális kérdései : mikép üdvözülök, hogyan nyerek bűnbocsánatot, I icsoda nékem a Krisztus, hol találom meg az Isten igéjét, hogyan diadalmaskodom a test, a világ és az ördög kísértései, között ? Egyházunk módfelett szaporította az igehirdetésnek és a gyülekezeti összejöveteleknek az alkalmait, de eddig ennek csekély gyümölcse látszik a hit dolgában. Könyörögnünk kell a Szentlélekért, hogy szaporítsa a hívőket is a gyülekezetben. 4. Az egyház szeretetközösség. Nem elég a kereszt kinyilatkoztatásában hinni, a keresztet élni is kell. Amor crucis-nak nevezi ezt Luther. És megrázó szavakat ejt róla. Egy 1523-ból való prédikációjában azt mondja: Isten nem akarja, hogy mi őt az ő isteni felségében, majestásában szeressük, hanem az ő teremtményeiben. Isten igy szól az emberhez: »Ember, én hozzád magasan vagyok, engem föl nem érhetsz, ezért', én előtted a felebarátodban mutatkozom meg, azt szeresd és akkor engemet szeretsz.« De ez a felebarát szinte elsősorban a Krisztus, a megfeszített, az elhagyott. Azután minden bűnös és megvetett. Ezekkel kell communio-t vállalni 'a keresztyén embernek. Ennek há,roaix fokát különbözteti meg: ajándékozhatunk földi javakat testvéreinknek; azután lelki vigasztalást nyujthatunk nekik; de a legmagasabb fok, ha a bűneit hordozzuk. Ezt is úgy érti, hogy egyik emberndk a másik papjává, sőt Krisztusává kell lenni. Kiki födje el az ő isztaságával felebarátjának gyalázatát, a szűz leány tegye az ő koszorúját a cédára, a kegyes asszony az ő fátyolát, a házasságtörőre. íme, megint az egyház dicsősége a gyalázat hordozásában va'K \ bűnösökkel, megvételtekkel való közösség megtagadása pedig, akármilyen erkölcsi megfontolások alapján történik is, szégyene a gyülekezetnek. Kiváltképpen szégyene, ha a szenvedéstől való félelemből éli a maga tiszta, emelkedett polgári tisztesség köntösébe öltözött, de a valóságban önző, csupán a jót élvező és a mások' íerhének hordozásától irtózó életét. Mit mondjunk e tekintetben egyházunkról a mai időben? Azt, hogy e tekintetben még nagyobb sivárság vesz körül, mint a hit dolgában. Nem, mint lia nem volna segítő szeretet. <\hhoz képest, amilyen szegények vagyunk, szépen vannak szeretetintézményeink, de a felebaráti szeretetnek azt a fajtáját, amely amor crircis néven nevezhető, alig ismerjük. Az emberek maguk küszködnek bűneikké

1, a gyülekezetekben is, a kisebb-nagyobb lelki közösségekben is. Szégyenünk, hogy az egyházi munkák közt éppen a pasztoráció a legelhanyagoltabb és hogy a hívek legkevésbbé igénylik is, sőt el is zárkóznak előle. 5. Az egyház a misszió népe. Már a szeretet közösségéről szóló rész bizonyíthatta, de még inkább bizonyítania kell ennek a misszióról szólónak, hogy az egyház látható megvalósulásra tör. A látható és láthatatlan egyháznak szétválasztása azért is veszedelmes, mert így az egyház a felelősség elől a láthatatlanságba menekül. Nem! Á szentek és igazán