Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Isten terve.

len végzését, hogy »megfizet kinek-kinek cselekedetei szerint« (Rónu 2,6). A világtörténelem nem olyan értelemben az ítélet, hogy a világ a maga tapasztalati eszközeivel ismerhetné fel, hogyan jutalmaz és hogyan büntet az Isten. Csak a hit véli\ felismerhetni életünk egyes fordulóiban, a nemzetek történetének változásaiban, a világ sorsának alakulásában hol Isten kegyelmének ajándékait, hol pedig ítéletének büntető csapásait. Annál nagyobb a felelőssége az Egyháznak, hogy hirdesse; senki sem vétkezhetik büntetlenül. Egyesek éppen úgy mint a közösségek, családok, népek és nemzetek, a társadalom és az állam egyaránt kell hogy mindig szemelőtt tartsák Isten törvényét és neki engedelmeskedjenek. Istennek ez a megm Uúhatailan törvénye lehet csak MéLifoljtatásunk alapja, ehhe,kell igazodnia minden közösségi és társas (szociális) életnek, különben saját a lapjait ássa alá és életfontosságú előfeltételeit semmisíti meg. Isten örökkévaló törvényének a hirdetése a világ felé az Egyháznak küldetése, de egyúttal egyik legfontosabb szolgálata (is

v melyet teljesíthet azok felé, akik a bűn és halál hatalmában vannak. Ennek a küldetésnek a teljesítésével lett a törvény >nevelőmester a Krisztusra« (Gal. 3,24). 6. Már hangsúlyoztuk, hogy az Egyháznak nem teladata, hogy az evangélium alapján próbáljon felépíteni társadalmi vagy gazdasági rendet vagy kultúrát, ill. civilizációt. Még kevésbbé volna helyes, fut az Egyház valamilyen társadalmi vágy gazdasági 'endet, vagy valamilyen politikai életformát, valamely kultúrát (civiUzácift) keresztyén bélyegzővel látna el, illetve azt minősítené az egyetlen keresztyén társadalmi stb. rendnek. Intő figyelmezetéssel szolgál e tekintetben, hogy az első keresztyénség nem lépett fel sem szociális, sem gazdasági, sem politika', sem kulturális programmai] Még az ókor legsúlyosabb szociális kérdésével, a rabszolga-kérdéssel szemben sem érvényesített az apostoli keresztyénség' ,forradaJmi törekvéseket Ellenkezőleg, Pál apostol a korintusiakat arra inti, hogy »kiki amely hivatásban elhivatott, abban maradjon« (I. Kor. 7,20). Onesimost pedig, a szökött rabszolgát visszaküldi gazdájához, Filemonhoz (lásd a Filemonhoz írt levelet). A szociális kérdés megoldása az apostoli keresztyénség számára nem a szociális forradalomban van, hanem egészen másutt: Filemon a szökött rabszolgát úgy kell hogy visszafogadja, mint »szeretett ^estvért« (Filém. 16). Pál nem írja Filemonnak, hogy tekintsen el a kártól, melyet neki Onesimos okozott, hanem magára vállalja a rabszolga által elkövetett jogtalanságot és Onesimos tartozását (Filém. '8). így alakul ki a gyülekezetben új testvéri viszony azok között, akik között szociális tekintetben súlyos különbség, sőt talán szakadék van. Ilven értelemben »nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, cem szabad, nincs férfi, sem nő: mert ti mindnvájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban,< (Gal. 3,28). Ez az új testvéri közösség lesz az alapjává azoknak az ;ntelmeknek, melyek az apostoli levelekben a gyülekezetben J-lő keresztvén testvérek szociális viszonyait rendezik. Egyfelől nár a gyülekezet maga is úf szociális közösség, olyan közösség azonban, mely alapvető módon részesedés Krisztus testében és vérében (I. Kor.