Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Isten terve.

s felfele a társadalmi berendezkedések különféle alakulatáig és az ítéletéből származó kiszolgáltatottság rombolja le az Isten kénére teremtettségünket, teszi tönkre az imago Deit, tesz bennünket embertelen emberekké. S ugyanez a kiszolgáltatottság mállasztja szét szociális egzisztenciánk alapfeltételeit, tesz bennünket — bizonyos tokig és bizonyos értelemben minden embert — aszociálissá ;és antiszociálissá. Egyfelől tehát a bűnben és abban a hatalomban, melyei a bíui minden ember és minden emberi életntégnyilvánulás fölött gyakorol, másfelöl pedig az Istßn ítéletében van a gyökéré és: a végső oka ételünk és a világ zűrzavarának, annak a ixaraiöivß -nak, mely tehetetlen és céltalan vergődéssé teszi nagyra, szépre és jóra törö, maradandót alkotni akaró élni-akaráSunkat. A bűn és az ítélet miatt lesz semmivé és üres látszattá minden külsőleg fényes haladás, úgyhogy az emberiség életútjának a végén nem az < gyre íökéletesbülő fellendülésnek, a prosperitásnak a boldog kényelme, a (tökéletes béke vágyálmának a beteljesedése ragyog, hanem a civilizáció előrehaladását beárnyékolják az egyre szörnyűségesebb katasztrófák, a pusztítás hatalmainak gátlás nélküli dühöngései egészen az emberiség végső öngyilkosságáig, — amint az éppen napjainkban az ítélet tüzeinek színeivel rajzolódik fel előttünk az atomenergia felszabadításának rémképeiben. Amit pedig itt a Római levél néhány szakaszának kapcsán elvonultattunk szemünk előtt, az nem egyedül Pál apostolnak a szemléletmódja az Újszövetségben. Ha nem is ugyanezekkel a szavakkal, de alapjában ugyanezt hirdeti az egész Újszövetség. Jézus úgy beszél az emberekről, mint akik »gonoszok« (Máté 7,11), a Hegyi Beszéd törvényértelmezésével pedig feltárja az emberi szív titkos gonoszságának a legeldugottabb indulatait is (v. ó. 'Máté 5,21 kk.) De ugyanő képek hosszú sorával rajzolja meg az; ítéletet (pl. Márk 13,1—37) és példázatainak ismételten visszatérő képzete valamilyen formában Isten számonkérése és ítélete. Nincs szükség ennek a részletezésére, aprólékos bizonyítására. Elég annak a megállapítása, hogy a világ zűrzavara az egész írás egyöntetű tanúságtétele szerint a bűn következménye és Isten ítélete a világ fölött. ' — III. A mulandóságnak, a hiábanvalóságnak, a fiaraiórrj^ -nak és vele együtt a szenvedésnek és nyomorúságnak, a halálnak /s örökös pusztulásnak való kiszolgáltatottság, bibliai nyelven: az ítélet nem utolsó szava Istennek a világhoz. Nem ez Isten »tervének« és »háztartásá«-nak, oixovofua-jának az értelme és a célja. Isten maga vetette a világot a hiábavalóság és mulandóság hatalma alá, — ;de nxgsen hagyta reménység nélkül. Mert maga a teremtett világ is fel fog szabadulni a mulandóság szolgálatából, hogy részesedjék az Isten gyermekei dicsőségének a szabadságában«. (Róm. 8,20—21). • Az evangélium ennek a reménységnek az igéje s az egész Újszövetség üzenete tulajdonképpen nem más, mint ennek a reménységnek a hirdetése, a hirdetése annak, hogv a mulandóság hatalmai-