Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.
Dr. KARNER KÁROLY: Isten terve.
1. Isten Krisztust tette »fejjé«, nevezetesen az Egyház fejévé "(£f 1,22), s -neki, mint fejnek rendelt alá mindent. 2. Ily módon »oglalja össze«, mintegy »summázza« Isten Krisztusban a mindenséget, mindazokat, amik az égen, s mindazokat, amik a földön vannak. Ez a summázás pedig azt jelenti, 'hogy Isten Krisztusban az egész teremtett világnak új egységet ad, teremtését »helyreállítja« és így tökéletes céljához eljuttatja. Végűi 3. Isten ezt a »titkot«, mely Istenben el volt rejtve örök időktől fogva«, »az Egyház áKtal« adja tudtul s mint egykor a pogány népekhez küldött apostolnak (v. lö. Ef. 3,2), úgy az Fgyhlznak is tiszte és szolgálata — egyebek közt — az is, hogy Istennek lezt a titkát hirdesse a »népek«, a »világ« felé. Valamivel részletesebben mondja meg ugyanezt Pál apostol Róm. 8,20—23 Verseiben Ebből az igéből a következő mozzanatokat kell kiemelni: 1. A »teremtett világ« »a hiábavalóság hatalmába került<, ezért mo§t »a mulandóság szolgálatában van«, vagy pontosabban a mulandóság »rabszolgasága« alatt szenved. Ezért »sóhajtozik és vajúdik mina mostanáig«. 2. De a teremtett világ »fel fog szabadulni a mulandóság szolgálatából, hogy részesedjék Isten gyermekei dicsőségének szabadságában«. 3. Mi magunk, akik hiszünk Krisztusban s így megváltottai/, »gyülekezete« vagyunk, a Lélek zsengéjét vettük ajándékul. Így életünk mutatja már a Krisztus által történt megújítás jeleit. Ennek ellenére mi is »sóhajtozunk magunkban s várjuk, hogy Isten fiáivá fogadjon bennünket, azaz megváltsa testünket«. A hangsúly ebben az összefüggésben nem azon az üdvterven van, melyet Isten kinyilatkoztatott övéinek, mint örökkévaló végzését, hanem azon a megváltáson és szabadításon, melyet Krisztus által övéinek készített. De a megváltás műve teljessé akkor válik, ha a »zsidók« és a (pogány) »népek« »eggyé lesznek« és ha e kettőt »egy új emberré teremti »ő magában, békességet szerezvén« ;(Ef. 2,14—15). Ekkor viszi iyégre és teszi teljessé Isten egész üdvtervét, azt, amit Ef. 1,10 így jelöl meg: oiy.ovouía TOV nÀrjuœ/.iarog töjv y.cíLQűjv aminek a tartalma fejeződik ki ezekben a szavakban: (IvciTcecpaXauôocioiïai TU TIÚVTCÍ ív ztö XOLGTIO TU êrù TOI g ovgavoTg xal rà èn t r fjg yrjg Feladatunk az lesz, hogy Istennek ezt a »tervét« vizsgáljuk meg az Újszövetség igéjének a világosságában. II. Az egész teremtett világ »« hiábavalóság hala 1 mába került« és m mulandóság szolgálatának« jármában nyög, — mondja Pál apostol. Nem részletezi, mi az a /.tccTuiór^g y az a »hiábavalóság«, »céltalanság«, aminek a teremtett világ alávettetett, miért üres és csalóka, miért látszat az emberi törekvés, igyekezet, sőt a jóra igyekvő xorró, kitartó és céltudatos akarat eredménye is. Magyarázatul ehhez a kifejezéshez főként az szolgál, amit az Ószövetség, benne is* óként a Prédikátor könyve ír. Itt hangzik fel elemi erővel (a siralma; panasz: minden csak hiábavalóság, üressé lett, semmibe markoló csalódás és látszat. »Minden haibavalóság! Mi haszna van
