Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

D. RAFFAY SÁNDOR: A feloldozás kérdéséhez.

ember és a bűnbocsátó Isten között egyetlen közbenjárónak.- Különbséget tesz a közbenjárás és a közvetítés között. A véges ember nem közbenjáró, hanem csak közvetítő. S ebben áll a kulcsok hatalma. Ámde a véges ember mellett közvetítőnek mondja még az egyházat, az igét, a szentségeket, a hitet is. A szentekről megfeledkezett. Álláspontjának igazolására hivatkozik Luther néhány mondására és az Apolog'iára, s ezek a'apján azt tartaná helyesnek, ha a lelkész a feloldozást így adná: ego abso/vo te, én feloldozlak téged; így a pep, tehát a véges ember »a földön megbocsátja a bűnt s hirdeti, hogy antft ö megold, az a mennyben is olclva lesz.«. Itt álljunk meg és vegyük nyugodtan szemügyre ezt az elődeinktől ránk nem örökített s legtöbbünknek nem is rokonszenves megállapítást. Vezessen és igazítson helyes útra maga Jézus, Jézus a [megbocsátásról azt mondja: Ha ajándékodat az oltárra viszed és ott eszedbejut, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott az oltár előtt az ajándékodat, menj el előbb és °ékélj meg atyádfiával és azután jöjj és hozd áldozatul ajándékodat. (Máté 5,23.) Majd így tanít imádkozni : És bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. (Máté 6,12.) Az eredeti szövegben ugyan ofeiléina, tehát tartozás áll s így szószerint így kellene mondanunk: engedd el a mi tartozásainkat, amjképen mi is elengedjük azoknak, akik nekünk tartoznak, — ámde a következő 14. és 15. vers világosan mutatja, hogy itt bűnről van sző: Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket (paraptoma és nem hamartia), nektek is megbocsátja a ti mennyei Atyátok, ha ellenben nem bocsátotok meg az embereknek, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Azt is mondja: Légy hajlandó ellenfeleddel jókor, míg úton vagy vele, nehogy ellenfeled átadjon a bírónak, a bíró meg a törvényszolgának és börtönre vettessél. (Máté 5,25.) Ugyancsak a megbocsátásról azt mondja Jézus: Ha vét ellened a testvéred, eredj, dorgáld meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. Ha pedig nem hallgat rád, végy magadhoz még egyet vagy kettőt... Ha ezekre sem hallgat, jelentsd a gyülekezetnek és ha a gyülekezet szavát sem fogadja, vedd úgy, mintha pogány vagy vámszedő lenne. Bizony mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz az égben is és amit feloldotok a földön, áldva lesz az égben is. (Máté 18, 15—19.) Ezután mondja Jézus az adósról szóló tanulságos példázatát, mélyben bűneink, tehát Istennel szemben felhalmozott tartozásaink óriási nagyságát felebarátainknak velünk szemben elkövetett bűneinek csekélységével állítja éles ellentétbe. De mindig az én, az egyes ember ájl a középpontban. Nekem kell megbocsátanom az ellenem elkövetett vétket. Péter maga is így érti ezt, mikor megkérdezi az Úrtól : Uram, hányszor bocsássak meg, ha vét ellenem a testvérem? (Máté 18,21.) Ugyanígy szól Jézus Márknál is: Mikor imádkozni felálltok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket. (Márk 11, 25.)