Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

D. RAFFAY SÁNDOR: A feloldozás kérdéséhez.

-í vetkeztetéseket vonjunk le, mert az ember, még ha Isten szolgája is, mindent csak a földön végezhet. Grûnvalszky azonban egészen másért kifogásolja e két szó kimaradását. Később kitűnik, hogv"azcrt., mert az égi feloldozást meg kell előznie a földi feloldozásnak. Sőt Luthertől vett egyik idézete szerint ha nincs meg a földi feloldozás. akkor az égi sincs meg. Ennvire fontos tehát a földön kitétel. Erre még kitérek. lAm' ÁgendámDan a KütCs hj,ínyára vonatkozik, 'udnunk kell, hogy az az Agenda csak a többszázados szokás egyszerű lerög/ítése s így az egységesítés legkezdetlegesebb célkitűzésén kívül semmiféle újításra vagy gyökeresebb változtatásra nem törékede t. A régi Ágendákban pedig, pl. a hivatalosként kiadott Karsav—CzékusÁgendában is hiányzik a kötés külön hangsúlyozása. De azért a kötés benne van ebben a kitételben: az igaz megtérés feltétele melleit. Különben a ma használt liturgikus füzetben, melyet a püspöki és lelkészi kar hosszas tanakodás után elfogadott, a kötés külön is megvan. Igaz, högy nem a lelkész, hanem a Szentlélek kezében. Bizonyos megdöbbenéssel olvassuk hát. amit Grûnvalszky a Keresztúri-féle Ágendával kapcsolato ai mond: »A kötésről mindössze annyiban emlékezik meg, hogy teljes egészében idézi a kulcsok hatalmáról szóló igét. Ezenkívül egy szó sem szól róla, míg a mi absolutiönk ugyanolyan terjedelemben foglalkozik a kötéssel, min' a feloldozással. De háthta a mi absolutíónkban a feloldozás nem jó

r a kötés pedig hiányzik, akkor nem foglalkozhatik velük azonos arányban!* Jobb szerettem volna, ha a részletekkel oly behatóan foglalkozó cikkíró az úrvacsora kiszolgáltatásának egy valóban meglévő és fontos hiányára mutatott volna rá. Orvacsorai liturgiánkban hiányzik a hálaadás, az eüeharistia. Pedig az írás a hálaadás poharáról beszél. Jézus is mindig hálaadás után törte meg a kenyeret és vette fel a pohara'. Liturgiánkban a hálaadás a szertartás végére szorult, pedig annak a bűnbocsánat hirdetése után kell következnie. A feloldozás vígasztalásáért kell a hívőknek hálát mondaniok. Ez a természetes. A mi liturgiánkban a feloldozás után megismétlődik a bűnbánó ima, pedig hálát kelíene adnunk, hogv »Isten újra kegyelmébe fogadott;. Ezt a hiánvt én már rég érzem s hivat alcskodásom utolsó éveiben a hálaadást mondtam el" a feloldozás után. Grûnvalszky több kérdés megoldását tűzi feladatául. Az első a bűnbocsánat közvetítésének és ebben a véges ember szerepénekkérdése. Megállapítja, hogy absolutiönk rosszaságának az. az oka, hogy Krisztust, vagv a Krisztust és a Szentlelket tartjuk a bűnös (Ez Grûnvalszky szövegének (Ev. Theol. 1. sz. körlevél 4—5 1.) sajnálatos félreértése Grûnvalszky csak a Raftay-fé!e Ágendáról állítja, hogy az »nem említi a köté<t*. Ettől megkülönböztetve szól a mai egyetemesen ha-znált istentiszteleti rendünk abco'utio-formulá;ároL s it.t a való-á?mk megfelelően állapítja meg, hogy az »csaknem ugyanolyan terjedelemben foglalkozik a kötéísel, mint a feloldorással.* Szerk.)