Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

Tájékoztató - GRÜNVALSZKY KÁROLY: Nyilt levél.

tannak idején, mikor a Luther-Társaság egyedül foglalkozott a jövedelmező cikkek kiadásával és árusításával, ezeknek a dolgoknak a kereskedői haszna teljes egészében a theologiai irodalmat támogatta. Véleményem szerint ezt a'régi helyzetet kell új formában visszaállítani. Theologiai irodalmunk felvirágzása csak ekkor várható. Akik kötelességüknek érezték, hogy a Magvar Luther-Társaság elhanyatlása idején átvegyék tőle a jövedelmező dolgok kiadását és 'árusítását, érezzék kötelességüknek azt is, hogy épp oly mértékben fordítsák a theologiai irodalom gyarapítására az ezekből a dolgokból származó kereskedői hasznot, mint ahogyan a Magyar Luther-Társaság erre fordította régen, erre fordítja ma is és erre fogja fordítani a jövőben is. Másodszor: divatba jött, hogy iratterjesztések, sőt, egyes lelkészi hivatalok és lelkészek épp úgy 20—30o/o-os kedvezményben részesülnek, ha valamit vesznek, vagy eladnak, mint a kiadók és a könyvkereskedések. Ennek a szokásnak a legrövidebb időn belül véget kell vetnünk, mert ez először is — bármennyire méltányosnak és sokszor indokoltnak tetszik is — erkölcstelen és tisztességtelen verseny, ami azt eredményezi, hogy végül is minden kiadónak csak magának érdemes a saját jól jövedelmező könyveit árúsítani, mert egyedül csak ő kereshet rajtuk. Nem teheti ugyanis egyetlen iratterjesztő sem, hogy olyantól vegyen könyvet, akitől nem kap 30^'o-ot, ha a kiadó neki 30°/o-ot ad. — Véget kell vetnünk ennek a helyzetnek azért is, mert teljes képtelenség az, högy az úgyszólván rezsi nélkül működő iratterjesztések ugyanazt a kedvezményt kapják, amit egy alkalmazottakat tartó, adót fizető és sok egyéb terhet viselő kiadó és könyvkereskedés kap. — Tudom, hogy az iratterjesztések, missziói célból, sokszor áron alul adnak el, vagy ingyen osztogatnak szét füzeteket és könyvéket, ez azonban — véleményem szerint — nem fedezhető éppen abból a százalékból, amely a kereskedői haszon alapjául szolgál. Ennek a százaléknak mindettől érintetlenül ivc'l maradnia és az ingyenes vagy áron aluli terjesztés költségeinek a viselésére más módot kell találnunk; nem olyat, amely megkárosítja a többi kiad.ót és könyvkereskedőt. Az viszont bizonyos, hogy az iratterjesztések részére valamekkora százalékot egységesen biztosítanunk kell, de olyat, amely nem teszi értelmetlenné a kiadók számára az egymás kiadványaival való kereskedést és nem. veszélyezteti a theologiai könyvek kiadására szánt kereskedői hasznot sem. Az iratterjesztéseknek juttatott teljes könyvkereskedői kedvezmény ugyanis, másodszor, azért helytelen és azért szüntetendő meg, mert — azonkívül, hogy erkölcstelen — teljesen elemészti azt a kereskedői hasznot, amely egyébként a theologiai könyvek kiadására volna fordítható. Mert ugyan melyik gyülekezeti, egyházmegyei vagy egyházkerületi iratterjesztéstől várhatjuk el azt, hogy majd theologiai könyveket fog kiadni a maga kereskedői hasznából? Egyiktől sem. Erre csak a kiadók és könyvkereskedéseik képesek. Éppen ezért véget kell vetnünk az iratterjesztéseknek juttatott nagy kedvezményeknek és az ingyenes iratterjesztési misszió számára más alapot kell találnunk g nem szabad ezzel a kereskedői hasznot csorbítanunk. Az elmondottakból világos, hogy a Magyar Luther-Társaság nem vállalhatja egyedül a tlieologiai irodalom költségeinek a viselését; így