Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

D. RAFFAY SÁNDOR: A feloldozás kérdéséhez.

Az Cr nemcsak megbocsátásról beszél tehát, hanem magábaszállásra i; kötelezi az embert. Lukácsnál azt olvassuk: Ha vétkezik ellened a testvéred, fedcí meg s ha magábaszáll, bocsáss meg neki. És ha hétszer vét is ellened és hétszer fordul hozzád e szóval: bánom! bocsáss meg neki. <17,3-4.) V Mindezeken a (helyeken Jézus az embernek nemcsak jogává, hanem kötelességévé tette, hogy az ellene elkövetett vétkeket megbocsássa Ezze

1 azonban a véges embernek a biinbocsátás Közvetítésében va^ó szerepe ki is merült. Az ember az ellene elkövetett bűnt feloldhatja vagy megkötheti, vagyis Istenre bízza a bűn elbírálását. Ha old, nincs vádló az Isten előtt és így nincs vádlott sem ; ha köt, helyet ad a haragnak, núe'rt meg van írva: én megfizetek, azt mondja az Ür! (Máté 16, 27. Róma 2,.6—8. Jel. 22,12.) Az oldás és kötés joga és kötelessége tehát a Szentírásban csak a személyesen tapasztalt és szenvedett vétkekre vonatkozik. Máté 18, 18-ban az összes apostoloknak adja Jézus azt a jogot é

s kötelességet,, hogy az ellenük elkövetett vétkekkel számoljanak le, mert különben még imádságban sem fordulhatnak Istenhez a maguk tulajdon vétkük megbocsátásáért. Ugyanígy adja meg Jézus ezt a jogot és kötelezettséget János 20, 21—23 szerint is az összes apostoloknak. Mindig személyes bűnökről van szó. Ügy, amint azt Jakab levele is mondja (6, 16)> Valljátok m?g egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért. Itt is a kölcsönösség' a fő és nem az, hogy egyik ember ítélőként álljon a másfik fölé. Kol. 3, 13 is azt mondja: Engedjetek meg egymásnak, ha va'úkitiek panasza van valakire, mint ahogy az Űr is megengedett nektek, ugyanúgy ti is. Jézus követőii nek seregében az az igazj testvéri állapot, ha az egyik testvér nyíltan és őszintén oda tud állani a másik testvér mellé és a szemébe nézve őszintén megvallja, ha vétett ellene. És a másik testvér ugyanolyan őszintén viszonozza a testvéri nyíltságot. Bizonyos, hogy mindkettőnek megtisztul és megnyugszik a lelke. És az is bizonyos, hogy ;gy Isten akaratának megfelelő lesz az oldása vagy kötése. Más kérdés azonban, hogy mi a véges ember szerepe az idegen bűnök megbocsátásával szemben. Grűnvalszkv fejtegetése voltakép csak erre a kérdésre szorítkozik. Azt vitatja, hogy a véges embernek joga van minden bűnnek a megbocsátására. így lesz a véges emberből az egyetlen közbenjáró Krisztus mellett döntő köz. vetítő. Döntő azért, mert oldozása vagy kötése az Istenre is kőtelező. Azért nehezményezi az Ágendából hiányzó a földön szavakat is, inert szerinte a bűnbocsánat a földön és az égben egyszerre megy végbe. De hát itt akaratlanul is ajkunkra ül az a kérdés, amelyet Jézussal szemben is felvetettek: Kicsoda bocsáthatja meg a vétkeket az egy Istenen kivid? (Márk 2, 7. Lukács 5, 21.). Jézus maga felel e gomoly és jogos kérdésre: Az Emberfiának van joga és hatalma a főidőn a bűnök megbocsátására' De csak az Emberfiának, senki másnak! S hogy ezt a neki megadott hatalmat ő maga is milyen kíméletesen gyakorolta, mutatja szenvedése óráján kínzóiért