Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Jézus az élet kenyere.(folyt. és vége)

megnyilatkozások egymás közt ;s felmutatnak különbségeket.

1 Egyesekben ezek közül az istenség mintegy bemutatkozik (»prezentációs-formula«, pl. »Én vagyok Isis, minden ország királynője«). Másokban az istenség mintegy megmondja, hogy kicsoda vagy micsoda (»kvalifikációs formula«, pl. »Én vagyok az Cr, aki mindent cselekszem...« Ézs. 44,24). Más esetekben a beszélő azonosítja magát valakivel (»azonosítási formula« ; ez azonban sokszor nagyorv közel áll a prezentációs formulához, és tö'e alig különböztethető meg; pl. egy Isis-felirat: »Én vagyok minden; ami lett, és ami van és almi lesz«

1, Plut, de Is. eit. Os. p. 354c.). Végül eg\es esetekben ez a formula ad feleletet arra a kérdésre: ki a/, akiről szó van? (»recognitiós formula«, pl. »Én vagyok, aki elsőként adtam gyümölcsöt az embereknek«). A negyedik evangéliumban található Jézus-igék ebbe az utolsó csoportba tartoznak. Ezek tehát azt mondják meg, hogp ki s mi Krisztus számunkra. Ehhez azonban még hozzá kell tenni egv másik megfigyelést. Amikor a szakrális stílus formájában az istenség jelentkezik, akkor rendesen megmondja, hogy mit cselekedett cs végzett (pl. a hires Isis-himnuszokban, melyekből a' fentebbi idézet csak egy nagyon rövid kivonat). Ezt az istenség általában tárgyi megjelölésekkel teszi meg (pl. a fentebbi szövegben Isis azt hangoztatja, hogy ő adta az embereknek először a gyümölcsöt, ő tanította földmivelésre az embereket, stb.), közben-közben képek vagy képszerű kifejezések is ilyen célt szolgálnak. IIa azonban nemcsak a fentebb emiitett példákkal, hanem általában a s/akrális stilus különféle emlékeivel összehasonlítjuk a negyedik evangélium szóban forgó Jézus-igéit, akkor hamarosan észrevehetjük, hogy azokban sajátos eltérés van egyéb hasonló igékkel szemben.- Az eltérés főként abban jelentkezik, hogy ezek az igék egy-egy »képet« foglalnak magukban és pedig mindegyik esetben határozott névelővel, némely esetben pedig még jelzővel is ellátott képet, Tehát Jézus nem azt mondju pl.: »én olyan vagyok, mint egy pásztor«, vagy »mint egy szöllőtő«, hanem »Én vagyok a jó pásztor«, »az igazi szöllőtő« stb. Sok viln tárgya volt, hogy ezek a »képek« hogyan értendők: hasonlatként-e ill. példázatként-e vagy pedig allegóriaként. Ha azonban pontosan megfigyeljük, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezek a képek sem nem mondhatók hasonlatoknak, ill. példázatoknak, sem nem allegóriáknak. Más szóval, amikor pl. Jézus magát »az élet kenyerének« mondja, akkor ez nem hasonlat, vagyis Jézus nem mondja azt, hogy ö képies értelemben véve »kenyér«. A 10. fejezet sem allegóriát mond 1 A következő osztályozás Bultmantói származik, v. ö. »Das Evangelium des Johannes«, 1941. 167 k. lap. - A vallástörténet széles területéről felhozható nagyszámú példák közt kivételes helyet foglalnak el a mandeus iratokban található nyilatkozatok: ezek formulázásuk és tartalmuk szerint is közvetlen párhuzamban állanak a negyedik evangélium Jézus-igéivel. Itt, a mandeus ira'.okban sokszer találkozunk ilyen nyilatkozatokkal: »A világosság küldötte vagyok én«. »Az igazi küldött vagyok én«, »Az élet küldötte vagyok én« (a felhozott példák Ginza, Rechtes Buch-ból valók). »Pásztor vagyok én*, »Ha'ász vagyok én«. »A kineo vagyok én» (a példák a J.ohannesbuch-ból valók; v. ö. a példákhoz Bauer: Das Johannes-Evangelium, 2. kiad. 1925. 115. lap).