Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Jézus az élet kenyere.(folyt. és vége)

41 Az eddigi elbeszélés folyamán galileabeliek voltak, akik Jézust keresték, majd vitába szálltak vele. Most »zsidók« lépnek a színre. Lehetséges volna, hogy az evangélista a kifejezéssel Jeruzsálemből érkezett zsidókra, elsősorban hatósági személyekre, vagy esetleg a kapernaumi zsinagóga elöljáróira gondol, mert hiszen a vita a ká­pernaumi zsinagógában folyt le (6, 59). A következő vers azonban 1 :irra mutat, hogy a szóban forgó zsidók jól ismerik Jézus csa­ládi körülményeit s így talán helyesebb, ha a »zsidó« megjelölést 'nkább a Jézussal vitatkozóknak a lelki magatartására vonatkoz­tatjuk. A galileabeliek is »zsidók«, mert ugyanazt a lelki magatar­tást, gondolkodásmódot és érzületet tanúsítják, mint jeruzsálemi és judeabeli társaik. Ez a zsidó magatartás jelentkezik abban, hogy zúgolódtak Jézus ellem. Az Ószövetség a pusztai vándorlás elbe-; jszélése folyamán ismételten említi azt, hogy az izraeliták »zúgolód-; tak« felzúdultak Mózes ellen (v. ö. II. Móz. 15, 24; 16, 2; 17, •>) stb.). Ez a zúgolódás több mint panaszkodás jogos oKból, noha minden esetben van a zúgolódásnak alapja, sőt emberi szemmel nézve szinte jogosultsága is. A panaszkodást bibliai értelemben veit zúgo­lódássá az teszi, hogy a nép igényt támaszt, mivel saját ítélete sze­rint igénye nem nyert kielégítést. Azonban a nép igénye nem Mózes, hanem tulajdonképpeni értelme szerint Isten ellen irányul. Ezért i zúgolódás ott jelentkezik, ahol az ember Istennelk szemben akar valami lenni. A zúgolódás éppen ezért lázadás Isten ellen és ellen­téte annak az engedelmességnek, melyet az ember a hitben tanúsít, így zúgolódnak a zsidók Jézus ellen is: lázadnak az ellen az igény, ellen, mely Jézus igéjében jelentkezik és hitetlenek akkor, amikor 42 Krisztus ajándékot ad. Zúgolódásuknak most is van >alapja«. Tud­ják t. i., hogy Jézus honnét származik, ismerik szüleit (az evan­gélista éppen úgy, mint 1, 45-ben, itt sem tesz megjegyzést avval kapcsolatban, hogy Jézusról mint József fiáról van szó; ezzel a hely­zetnek megfelelő kifejezésmóddal nem szabad az evangélista meg­győződését azonosítani, vagy belőle következtetést levonni arra nézve, iiogy az evangélista milyen álláspontot- foglalt el Jézus születésének a titkára vonatkozólag). Számukra elképzelhetetlen, hogy a menny­ből alászállt messiás lehetne az, aki valóságos, azaz családi kap­csolatokban élő e mber. 43 Jézus válasza nein tér ki a zsidók zúgolódásának az alapjára, a tárgyi lürügvére, csak a zúgolódást magát, mint Isten elleni láza­dást utasít ja vissza s feltárja a zúgolódás gyökerét, a hitetlenséget.. 14 A hitetlenség nem egyszerű emberi »elhatározás«. Jézushoz csak az közeledhetik — s ez ismét azt jelenti, hogy hinni csak az tud —, akit az Atya »vonz . Mint ahogyan a mágnes magához rántja a \asreszeléket és legyőzi az egyes szemcsék »ellenállását«, úgy »vonz­za az Atva azokat, akiket a Fiúnak ád (6,37). Azt pedig, hogy mit jelent ez az isteni »vonzás«, az Ezs. 54,13-ból Nett idézet világítja 45 meg. A messiási üdvkorban »mindannyian , tehát mindazok, akik hisznek, az Istentől tanítottak sorába tartoznak majd: mindannyiukat maga Isten »tanítja« világosítja meg. Azok, akiket »tanít«, »tanít-

Next

/
Thumbnails
Contents