Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

Tájékoztató - SCHOLZ LÁSZLÓ : Nygren professzor előadása: Vallástétel az igazságról a világ zűrzavarában.

Mivelhogy ennyire , valóság a bűn ebben a világban, azért lép elénk az ige másik alakjában is: a törvényben. Az egyháznak hirdetnie kell a törvény igéjét is. A törvény ugyan nem teszi egyházzá az egyházat, azzá csak az evangélium teszi. De mig a régi világ fennáll, addig a világol a törvény kormányozza. Éppen ha a törvényt komolyan vesszük, mint amely Isten parancsolata a világi és társadalmi életre nézve, akkor ismerjük fel igazán a bűnt és ez visz a a Krisztushoz. Aki hisz az új világnak a valói-ágában, az sohasem gondolhat arra. hogy a földön vannak Isten hatalma alól kivonható területek. Sokszor vélték, hogy az eschatologikus hit megszünteti a világ iránt való érdeklődésünket. Pedig az új világnak eleven hirdetése direkt rávezet a törvény prédikálására ebben a régi, bűnös világban. Az evangélium üzenete hirvivőkre vár. Az ige, hogy ige legyen, megkívánja az ig3 hivatalát. Ezt a hivatalt nem a gyülekezet legitimálja. Hasonlóképpen nem biztosítja a successio sem, hogy valóban az evangélium hirdettetik. A hivatalnak a legitimációja maga az üzenet. Ezért az ige hirdetője, hogyha az üzenetet tisztán és világosan hirdeti, azzal teheti, hogy maga Isten és Krisztus szól általa. B.) A szentségek. Isten az evangéliumot nemcsak az igehirdetés által de a szantségek által is közli. A szentség — sacramentum, rempedig sacritieium. vagyis Krisztus munkája rajtunk, nernpedig a mi munkánk, áldozatunk. A szentségeket Krisztus szerezte. Általuk Krisztusba plán!á!tatunk és élő tagok leszünk az ö testén, az egyházban. A Krisztusba való alapveiö beplántá'ás a keresztség által történik. Születésünkkel a bün és halál hatalma alá kerülünk. A keresztség által az új emberiségnek leszünk tagjává, melynek feje a Krisztus. A Corpus Christi tagjai vagyunk. Reálisan beplántálta'unk Krisztusba, mégpedig halááia és teltámadásába. Beleoltatunk, összenövünk ővele. A keresztség nemcsak pillanatnyi aktus. Az egész életünket átfogja, szüntelen meg kell halnunk a Krisztussal és feltámadnunk ővele. Az Úrvacsora avégett ada.ott,hogy mindig újra felépülhessünk a Krisztussal és egymáshoz, mirit lagok az ő testén, mindig újra közelebb juthassunk. Az úrvacsorában Kr sztus testével, vérével maga van jelen. így építi az ö testét. A kereszlyén ember közvetlen kapcsolatba jut az Urvacsorában az ő élő Urával. Az az életközösség, me'yet Krisztus nekünk a szentségekben ád, végső soron — titok. Mihelyt megmagyarázni próbá'ták az egyházban, eltévelyedtek. El kell utasítanunk mind a mágikus, mind a spirituális tévelygéseket. Ha Krisztus a keresztség által minket az ő éle'.ébe beleplántá', akkor nem megy végbe valamely átváltozás csodája, mintha a víz megszűnnék viz lenni. Sőt Isten éppen ezzel a természe, es eszközzel — igéjének ereje által — akar felen lenni és cselekedni. De az is megüresitése a keresztségnek, ha úgy vélik, hogy nem ád valóban kegyelmet, hanem arról csak tanúskodik. Reális kapcsolatot teremt Krisztus és a megke; resztelt közt! Hasonlóképpen elutasítjuk az Úrvacsoránál is a római katolikus taninitást az átváltozásról. Nem ezen a ponton lelünk az evangélium titkára. Az úrvacsoránál éppenúgy áll a dolog, mint az igénél. Mikor az Isten az evangéliumban velünk beszélni akar. akkor ezt egyszerű világos emberi szavak által teszi. Ezek közönséges emberi szavak, nem változnak át mássá, csak éppen Isten fe használja őket. Viszont az is megüresitése az úrvacsorának, ha Krisztus reális jelenlétét tagadják, mintha az elemek csak jeleznék az ö testét, vérét. Krisztus maga van jelen itt anélkül, hogy a dolgok másba változnának át mint amik. Az úrvacsora titka nem más titok, csak ami az evangélium titka is: Isten e halál világába belehelyezte az élet fejedelmét és mi őbenne az ö életében részesülünk. C. ) A2 eqyhóz. Krisztus és az ő egyháza szétszakitha'atlanul fgybe artoznak. Krisztus az ige és a szentségek által épiti az egyházat. Ahol Krisztus, ott az egyház. Alapvető jelentőségű az egyház tevékenységére nézve az Istenrendelte hivatal, mely az evangéliumot hirdeti és a szentségeket kiszolgáltatja. Az evangélikus egyhá? nem hiába hangsúlyozta ezt mindig. De az egyház lunkciói mégsem merülnek ki ebben. Ahol az ige hat. ott az