Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Jézus az élet kenyere.(folyt. és vége)

* és gnosisnak; pl. »Ama világosság én, a Nus (=Értelem) vagyok, a te istened, aki meg a nedvçs természet előtt a sötétségből jöttem elő: a Nusból világító logos, az isten fia« (Poimandres 1, 6; v. ö. Reitzenstein : Poimandres, 1904, 329. lap). Nagyon sokszor találkozunk ilyesféle formulázásokkal a mandeus iratokban. Ugyanez a szakrális stilus figyelhető meg az Ószövetségben is és pedig igen sokszor. A sok példa közül csak néhányra utalunk. így pl. a Tízparancsolatban: »Én vagyok az Űr, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földéről...« (II. Móz. 20,2) ; vagy v. ö. I. Móz. 17,1; 28,13; II. Móz. 15,26; Zsolt. 35,3; Jer. 23,23: vagy: »így szól az Űr, Izráel királya és megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó és rajtam kivül nincs Isten« ; v. ö. Ézs. 43,10; 44,24; 45,5—7;48,12. Hasonlóan mondja Isten Mózes énekében: »Lássátok meg, hogy én vagyok és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én elevenítek és gyógyítok ós nincs, ki kezemből megszabadítson!« (V. Móz. 32,39.)• v Ennek az ószövetségi kifejezés-módnak az egyenes folytatásu irányvonalába esnek a Jelenések könyvében található igék, melyekkel a megdicsőült Krisztus nyilatkoztatja ki önmagát: »Én vagyok az Alfa és Omega« (Jel. 1,8; 21.6; 22,13; v. ö. Ézs. 41,4; 48,122); »Én vagyok az első és az utolsó és az élő (Jel. 1,17; v. ö. ÉzC. 44.6); V. ö. továbbá Jel. 2,28 és Jer. 11,20; 17.10; végül Jel. 27,16 éis Ézrs. 11,60 3. A Jolené&ek könyvének ez a szakrális stílusa közvetlen összefüggésben van az Ószövetséggel. Ez jelentős megállapítás Jézus evangéliuma szóbanforgó Jézus igéinek a megértése szempontjából is. Ugyanez a szakrális stilus határozza meg a negyedik evangéliumban az »én vagyok ...« kezdetű igéket. Formájuk szerint tehát ézek az igék ősrégi keleti vallásos stilus-alakot képviselnek. A felhozott példákból az is kitűnik, hogy a szakrális stilus isteni kinyilatkoztatás igényével lép fel. Ez már maga is jelentős felismerés. Azonban annak a megállapítása, hogy ezek az igék stilus-formájuk szerint az ősrégi keleti szakrális stilus bélyegét viselik magukon,, még nagyon keveset jelent tartalmuk és értelmük tekintetében. Tovább vezet bennünket az a megfigyelés, hogy az »én vagyok.. .« kezdetű, szakrális stilust tanusitó 1 A fentebbi példákat úgy válogaltuk össze, hogy azok szemléltessék a szakrális stilus sajátos jellegét. Természete":, hogy nem mindenhol van szó szakrális stílusról, ahol valamelyik szövegben egy mondat így kezdődik: »én vagyok...«. Az Ószövetségben is jelentős számmal vannak olyan mondatok, melyek nem tartoznak a szakrális stilus összefüggésébe és vannak köztük olyanok, amelyekben valaki használja ezt a stilusformát anélkül, hogy az megilletné, pl. amikor Tirus királya mondja: »Isten vagyok én«. Ez 28, 2. 9. Antik példák is tanúsítják, hogy a szakrális stílus a vallás térületéről átvált az istenekként tisztelt uralkodók udvari stílusába.. Ez azonban a stilus eredeti sajátosságán nem változtat, sőt .segít annak eredeti jellegét még jobban megérteni. A »szakrális stilus« kérdéséhez v. ö. kül. Nordea: Agnostos theos, 2. kiad., 1923. kül. 177 k. lpk. Di smann: Lichtvom Osten, 4. kiad. 1923, kül. 103 k. lpk., Schweizer: Ego eimi... ^ 1939, kül. 9. k. lpk.