Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

DR. KISS JENŐ : Az újszövetségi, közelebbről jézusi csodák kérdése.

Tiyából. Ugyanezt hangsúlyozzák a Smalkaldeni cikkek is, amikor kiemelik, hogy Isten Igéje és szentségei által cselekszik velünk. Már a 2. század apologétái sem értékelik túl a cselekedetbeli csodákat. l)e ez nem jelenti azt, hogy a cselekedetbeli csodát, a beteg test meggyógyításának csodáját csekélyre becsüljük. A csoda itt is Isten hatalmát mutatja Krisztus által, történeti helyhez és időhöz kötött, nem úgy, mint a misztikusok vélik, akik szerint e kötöttségen felül történet nélküliek, mindenhol és mindenkor ismétlődhetők. De viszont mindenegyes, az evangélium számára megnyert emberre úgy kell tekintenünk, mint az elképzelhető legnagyobb csodára, mint Istennek Krisztus által való leghatalmasabb beavatkozására a földi, emberi életbe. A külső csodák Jézusnál is csak élete néhány évére, nyilvános működésére szorítkoznak. A szenvedés történettől fogva — eltekintve Malkus fülének meggyógyításától, csak Jézus személyén bekövetkező csodáról beszélhetünk a feltámadás és mennybemenetel tényeivel kapcsolatban. Jézus csodatevő tevékenységéről konkrét és összefoglaló vonatkozásban a/, evangéliomok kb. negyven helyen emlékeznek meg, felsorolva az egyes csodákat és általánosságban is megemlékezve gyógyító tevékenységéről. A külső, cselekedetbeli csodák zönle az ember testi nyomorúságán való segítés, szinte kizárólag a betegnek, vagy hozzátartozóinak kértére történik. Ez is mutatja, hogy Jézus csodáit nem látványosságból cselekszi, vagy feltűnési vágyból. A kísértés története mutatja, hogy ezt és az ebben megnyilvánuló zsidó messiási eszmét milyen határozottan utasítja vissza. Nem akar kíváncsiságot kielégíteni. Még kevésbbé csodatevő hatalmát saját előnyére felhasználni. A szenvedés-történet során hiába várja Heródes, hogy majd valami csodát lát, amelyet Jézus az ö kedvéért hajt végre, de Jézus még csak nem is felel a kérdésére?. Lk. 23,8 9 Péternek pedig, mikor az védelmére kardot ránt és levágja a főpap szolgájának fülét, azt mondja: Avagy azt gondolod, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet 12 sereg angyalnál? Ml. 26,53. Pilátusnak meg azt mondja: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna. Ján. 19,11. Tehát szó sincs arról, hogy saját életének biztosítása végett Isten segítségét önző módon kihívná. Bosszúból sem cselekszik csodát ellenségeinek leverése végett. Másként győzedelmeskedik felettük és pedig ártatlan szenvedésével, halálával és feltámadásával. De ez már Istennek csodája őrajta. Ez éppen a figyelemreméltó különbség az evangéliomok csodatörténetei és az apokrifus iratok csoda elbeszélései között. Az evangéliombani a csoda mindig a segítség eszköze könyörülő jó szívének hatására, amott játék, feltűnés, harag, sőt bosszú eszköze is. A bibliai terméketlen fügefa megátkozása nem bosszú műve. ítélet képe Izrael hitetlenségének büntetésére. A csodát nem lehet kikényszeríteni tőle, csak kérni lehet. A követelési elutasítja magától, a kérő szót hallgatja meg. A csoda hajszolást maga az írás is elítéli. (Ján. 23; Mk. 8, 11, 12. Mt. 12,38. Ján. 4,48.) Csodáit nem hajtja végre külső varázsszavakkal vagy cselekedetekkel, mint azt zsidó exorcistáknál látjuk. Tehát erkölcsi tekintetben