Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

DR. KISS JENŐ : Az újszövetségi, közelebbről jézusi csodák kérdése.

eltérő irányításába is? Rupprecht mondja: Das Wunder der Bibel, Furche, Berlin, 1936. c. művében: Isten a természet rendjének sűrii fátvolán, amelyen keresztül nem ismerhetjük fel, ablakot kénytelen nyitni, hogv megláthassuk. És a szombathelyi származású Márton toursi püspök mondta: e szomorú világ az örökkévalóságnak csak könnye és fagyos téli világa; ezért van szükség Isten képének ilyen megmutatására. A kcrdés pozitív megoldása céljából éppen ezen istenhitből kell kiindulnunk. Ennek megléte eselén a kérdés megoldása már nem lehetetlen. A teremtő Isten, aki mint fenntartó, gondviselő Isten általunk ellesett módon, amelyeket természeti törvényeknek nevezzük, igazgatja a világot, vájjon nem igazgathatja-e azt általunk nem ismert sok-sok titokzatos erő segítségével, ami a nem ismerés folytán tűnik fel rejtélyesnek, csodásnak? Aquinói Tamás a csodánál előszeretettel beszélt a contra naturam

v a természettel ellenkező jellegéről, amivel szemben azonban jobb Augustinus felfogása, aki szerint a csoda a megszokott természeti rend ellen való supra naturam. Ha a csodát nem értjük is meg, annak nem kell okvetlenül a természeti törvényekkel ellenkeznie; csak a »megszokott« rendtől eltérő; még nem is okvetlenül az ismert erők felfüggesztéséről van szó, hanem még nem ismert törvények útján az Alkotónak szükség szerint az ember életébe való beleavatkozásáról. Óvatosságra int bennünket a fizikai tudomány mai fejlettsége is. Egyik nagy fizikus mondotta, hogy az új fizikai megismerés folytán a régi elgondolások mind halomra dőlte'c, az újak még nem állanak előttünk teljes világosságban, úgyhogy szinte ki kellene írni a fizika hatalmas epületének kapujára: Átrendezés miatt zárva. Gondoljunk csak az atomvilágra, amelyet korábban a materiális világfelfogás építő köveinek neveztek, és éppen ezek szerkezetének megismerése Plank úttörő munkája révén forradalmositotta az anyag szerkezetére vonatkozó eddigi felfogásunkat. Hiszen az atommag, ion, elektron, proton egymáshoz való viszonya, az atomrombolás lehetősége és ezzel az atomátalakulása, egyes részeinek maradék nélkül való megsemmisítése, az anyag helyébej a rezgés elméletének kerülése az egész fizikai világ felépítése tekintetében teljesen új, a régivel homlokegyenest ellenkező megállapításokra vezetett. Hiszen itt a kontinuitás törvénye, az ok és okozati viszony feltétlensége nem kizárólagos irányító tényező, és teljesen meghaladottá teszi a régi anyag-erő elméletét Büchner—

Feuerbach és mások elgondolása szerint. !)c ugyanezt látjuk a végtelen kicsiny szemlélete mellett a végtelen nagy szemléleténél, az univerzum, a világmindenség titkaiba való mélyebb belepillant ásnál. Immár végtelenné tágult ki a horizont, milliónyi új naprendszer, végtelen sok bennük keringő bolygóval; egv lépés itt csak a fény által megtett szinte nem is érzékelhető távolság, és egy perc naprendszerek születése és elmúlása. A végtelenség hangsúlyozása mind tér, mind idő tekintetében ezen értelmünk által alkotott, de meg nem értett fogalom előtérbe kerülése álázatosságra indít bennünket, és mosolygásra azon öntelt emberi nagyképűség láttára, amely nem akar ismeretlen titkokról tudni a természet életében, és azt hiszi, hogy már megfejtette annak hierogiiphjeit. Mintha a górcső által elevenné varázsolt vízcsepp világának lakói tekintenék magukat a teremtés koronájának és vízcsepp birodalmukat a világmindenségnek. »A legmagasabb menny és aether uránjai, a láthatatlan férgok a te bölcs kezed remekelt