Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

DR. KISS JENŐ : Az újszövetségi, közelebbről jézusi csodák kérdése.

cselekedeteivel összefüggő csodákra fordítjuk. Innét amazokra is esik néhány felvilágosító fénysugár. Miért vetődik fel a csodák kérdése? Miért nem konstatáljuk egyszerűen azt, hogy az evangéliumok szólnak róluk, névszerint megnevezett csodákról, ill. összefoglaló csoda-tevékenységről, amivel azután a kérdés be is volna fejezve? Azonban nem intézhető el a kérdés ilyen egyszerűen és gyorsan. Joggal vetődik fel mindjárt a vizsgálódás elején a hitelesség kérdése. Akár azon szempontból, hogy nem későbbi időkből való szándékos betoldásokról van-e szó, akár azon szempontból, hogy naiv, primitiv emberek tekintenek csodáknak eseményeket, és történéseket, amelyeket ők megmagyarázni nem tudnak, de amelyek egy fejlettebb kor emberei számára már könnyenn megmagyarázható, nero csoda-jellegü események. A kritika nélküli, primitiv ember számára, mint mondják, a csoda nem probléma. Hiszen a mese világában is lépten-nyomon találkozunk velük, és a gyermek nemcsak hogy nem ütközik meg rajtuk, hanem természetesnek találja őket. A primitiv ember azt, akit nagyrabecsül, szeret, aki nagy hatással van rá, hamar felruházza emberfeletti hatalommal és magától értetődőnek tekinti, hogy rá nézve a csoda a tulajdonképeni cselekvés módja. De mégha a közlemények történetisége ellen nem merül is fel gyanú, már történeti szemszögből is nehézségeket lát a ma embere, mert megszokta, hogy a múlt történetét tisztAi immánens, belső indító okok alapján lefolyónak tekintse. Az emberiség fejlődése, múlt élete, története, mondják, csak ilyen belső, földi síkon történik, és értékelhető. Az emberiség története csak a kauzalitás törvényét ismeri, és ami ezen túl esik, azt figyelmen kívül hagyja. Nem kisebb nehézséget okoz a csodák kérdése természettudományi szempontból. A mai természettudományilag iskolázott ember megszokta, hogy egyetemes érvényű törvények — természeti törvényeknek nevezik • őket — uralma alatt áll, amelyeknek megváltoztatása, vagy áthágása nincsen módjában. Az ok és okozat, a nehézségi erő, az energia megmaradási elve, az élet és halál törvénye áthághatatlan szigorúsággal őrködik felettünk, és uralkodik rajtunk. Hiába próbálnám tagadni a nehézségi erőt, ha nem vigyázok, leesem a lépcsőről. Hiába vélem, hogy a felfelé dobott kő nem esik vissza, bizony visszaesik, és esetleg éppe ï annak a fejére, aki feldobta. A mennydörgés nemcsak követi a villámlást, hanem a kettő egyet alkot, mint elektromos kisülés, amelynek fénye és hangja van. Minden hajnalban felragyog a nap, mert örök törvények kényszerítik a földet a tengelye körül való forgásra. Akár hiszem, akár nem, egymást követik a változó évszakok, mert így írja ezt elő bolygónk napkörüli útja. Hulló csillagok, bolygó aszteroidok világok elmúlásáról beszélnek. Virágok nyílása és hervadása, nagy városok lüktető életüteme és temető kertek síri csendje az élet és halál át nem hágható örök törvényéről beszél. Ha elpattan egy rúgó az élő szervezet nagy óraművében, akkor megszűnik az élet. A mulandóság örök törvénye — bármilyen ellenmondásnak tűnjék is fel e tétel — uralkodik rajtunk. Különösen szembeötlővé válik ez a belső okok, az ok és okozat törvénye alatt állás a technikai világban. A duzzadó vitorlával tovasikló hajó megáll, ha a. vitorlákat összegöngyölítjük. A lokomotív csak a gőz