Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.

Dr. WICZIÁN DEZSŐ: Melanchthon Fülöp.

A Loci-t Melanchthon később ismételten átdolgozta, bővítette. Ekképen a tanítás rendszere teljesebbé lett ugyan, de egyúttal sokat is veszített eredeti tüzéből, magaval ragadó erejéből. Meianchthonban felelevenedett a humanista; isKolás professzorrá vált, aki az értelmet, a tilozól'iát újra több szóhoz engedte a theologiaban. Ebben a formájában lett a Loci a későbbi evangélikus dogmatikák mintaképévé, Melanchthon pedig a gyakran lelket bénítóan száraz lutheri ortodoxia atyjává. A másik nagy alkotása Melanchthonnak az Ágostai Hitvallás és, ennek Apológiája. A Hitvallásban — mások munkálatainak felhasználásával — Melanchthon szinte feli'ilmulthatatlanul tömören és világosan fogalmazta meg az evangélikus keresztyénség alapvető tanításait. Az evangélikus hivek ma és a jövőben is Melanchthon hitvalló szavaira vanrtak utalva, amikor pl. a hit áltál való megigazulás lényegét akarják á lehető legrövidebben kifejezni, ekképen: »Az emberek nem igazulhatnak meg Isten előtt saját erejükből, érdemükből, vagy cselekedeteikből, hanem ingyen nyerik el a megigazulást Krisztusért, hit által, ha hiszik, hogy Isten őket kegyelmébe fogadta és bűneiket megbocsátja Krisztusért, aki halálával bűneinkért eleget tett. Ezt a hitet tudja be Isten ő előtte való igazságul«. Az Ágostai Hitvallás a mi evangélikus egyházunknak összetartó kapcsává, belső egységét biztosító alapjává lett. De valójában még ennél is nagyobb az egyetemes jeleintősége és hivatása. Bölcs mérséklettel kerüli az akkori pápás tábor felé az ellentétek kiélezését, sőt inkább a megegyezést igyekszik kidomborítani. Nem Melanchthonon mult, hogy ezt a z egységet a római egyház mégsem vállaltaA Hitvallást azonban később Melanchthontól módosított formájájáfoan a svájci • reformáció hivei is hajlandók voltak a megegyezés • lapjául elfogadni. A mai u. n. ökuménikus, azaz keresztyén egyházak egységét munkáló mozgalmakban pedig, meggyőződésem szerint az ó-egyházi hitvallásokon felül éppen* az Ágostai Hitvallás válhatik leginkább az egység alapjává, vagy legalább legtisztáb iránymutatójává. Ebben láthatjuk Melanchthonnak ökuménikus,egyetemes keresztyén jelentőségét. Jelentős részt vállalt Melanchthon a reformáció belső egyházi rendezéséből, szervezéséből is. A szászországi egyházlátogatásokon az akadályozott Luther helyett rendszeresén rész vett. Ezeken szerzett tapasztalatai alapján írta azután a további egyházlátogatásokat irányító cikkeit. A nép tanulatlanságá és erkölcsi állapotának siillyedtsége miatt azt ajánlotta, hogy az evangéliumi hit igazságait csak csöppenként adagolják, viszont az erkölcsi nevelést, fegyelmezést a törvény hirdetésével erőteljesebben alkalmazzák. Egvházpolitikai tevékenvsége kevés dicsőséget szerzett Melanchthonnak, de annál több csalódást és kemény támadást. Ezen a téren nem tudott boldogulni rátermettségének hiánya miatt; gyöngesége, bizonytalankodása, határozatlansága, engedékenysége könynven végzetessé is válhatott volna az evangé'ium ügyére. így volt ez már 1530-ban, az augsburgi birodalmi gyűlésen, amikor Luther kényszerű távollétében Melanchthonra hárult a császár és pápa