Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.
Dr. WICZIÁN DEZSŐ: Melanchthon Fülöp.
Lluthier viszont féltékenység nélküli önzetlenséggel ismerte <el. Melanchthon tudományos munkájának értékét, A bibliafordítás nehéi. munkájában hálásan vette igénybe tréfásan »kis görög«-jének becézett munkatársa segítségét. Loci communesét összes saját könyveinél többre értékelte. Melanchthon iránt érzett ragaszkodó szeretetének legmeghatóbb példája az az eset, amikor 1540-ben a Wt&marban súlyosan megbetegedett Melanchthonhoz siet, Melanchthont már' halálra váltan, eszméletlen állapotban tajálta, az orvosok tehetetlenek voltak. Amikor Luther megpillantotta a nagybeteget, megdöbbenten kiáltott fel : »Istenem, hogy megcsúfolta az ördög Istennek ezt az eszközét!« Nyomban Istenhez fordult és olyan imádságban,, amely az Istennel való tusakodásnak és a rendíthetetlen hitnek valósággal lenyűgöző példája, kérte, adja vissza neki Melanchthont. Majd. Melanchthont kezdte szólítgatni, élesztgetni és csodák-csodája : a beteg, lassanként magához tért, Luther újabb biztatására enni is kezdett ésszemlátomást erősödött. A jelenvoltak, és Luther is vallotta, hogy Isten nyilvánvaló csodát tett. ' • Milyen csodálatosan finoman jellemezte Luther kettejük munkájának egymáshoz való viszonyát Melanchthonnak a Koiosszéi levél magyarázatát ajánló előszavában: »Én arra születtem — írja — hogy hordákkal és ördögökkel viaskodjam és háborúskodjam; azért olyan heves és harcias sok könyvem. Nekem szálfákat és tönköket kell kivágnom, tüskét és bozótot irtanom, mocsarakat feltöltenemÉn kíméletlen erdőirtó vagyok, az én feladatom, hogy utat törjek: és egyengessek. Fülöp magiszter azonban már a megtisztított úton. jár-kel csöndesen, vidáman termel, ültet, vet és öntöz, amiképen Iste.i. gazdagon ellátta őt ajándékaival.« így tehát Melanchthon munkájára, segítségére nagy szüksége voltLuthernak. Nélküle a reformáció műve szinte nem lett volna teljessé. Melanchthon azt végezte el, amire Luthernek nem jutott nyugalma és ideje: az evangéliumi tanítást összefoglalta, rendszereizte eképpen tradícióra, a következő nemzedékednek való továbbadásra, alkalmas formába öntötte. Ugy is szemléltethetjük kettejük munkájának egymáshoz való viszonyát, hogy Luther verejtékes munkával vágta, aratta a gabonát, Melanchthon pedig kévékbe kötötte, keresztekbe rakta. Ezt végezte el először is a Loci communes első, 1521-i formájában. Ebben az iratában az újonnan felfedezett evangéliumért való lelkesedés izzó hevületével foglalta össze Luthernak a bűnről és kegyelemről, a törvényről és evangéliumról, a megigazulásról és hitről szóló tanítását- Nemcsak a skolasztikus theologiát tagadja meg, hanem a filozófiát is, azt az Arisztotelészt, akiért Wittenberg L be érkeztekor még annyira lelkesedettt. Ezek nem vezethetni Kriszsúlya alatt lelkében megrendült, összetört, de ugyanakkor hittel fi-tus megismerésére, mert »Krisztust megismerni annyi, mint az ö jótéteményeit megismerni.« Krisztus legfőbb jótéteménye pedig a bűnbocsánat, ezt viszont csakis az nyeri el, aki bűneit felismervén, azok súlyi alatt lelkében megrendült, összetört, de ugyanakkor hittel figyel fel Istennek kegyelmot hirdető Ígéretére. Azért ez a *hit, és egyedül a lut a mi igazságunk, megigazulásunk. i * .