Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.

Közlemények

württembergiek munkaközössége meg- szabad kizárnunk az Urva;sorából?« bizta egyik tagját Schempp Pált, egy Felelet: »Senkit sem szabad kényszeú' káté készítésével. A württembegi rítenünk rá és senkit sem szakai megegyház ugyanis új konfirmálói köny- vetnünk, aki nem járul oda készséggel; vet állit össze. Ennek a tervezete már ae meg kell tagadnunk az úrva.somegvan. Schempp terve e e vele neu rai asZta! közösségét azoktól, akik a azonos s nem is bizonyos, hogy fi- gyülekezetet az isteni igazság megg\elembe vétetik. Mégis közli a saj- vetésével vagy el-.rerditesével, vagy tcszolgá at az egész kátét azzal a ké- Isién parancsolatainak szán »éiios atréssel hogy szóljanak hozzá a külföl- hágásával megootránkoziatá í .. diek is, meri a tervezet alkalmas A káté uioisj sza.-.a.zájan benatöaa annak a felismerésnek megerősítésé- fog.alkozik a lelkészi hivatallal és álre, hogy az egyház ma szerte a vi- ta.aoan a gyú^ezea t^ztScgekKel. lágon mindenü l ugyanazokkal a t.ieo- Ezzel visszatér kiinau ópont ánoz: a logiai problémákkal íog.alkoz k. gyülekezethez. Hangsú yuzza ' hogy a A káté-tervezet 80 kérdésből-fele- gyü-ekeze: vezetése nem lenet a veletből á 1. Kimdul a szentírásra Elaoo- z

e^

o

k uralkodasa a gyülekezeten. Az zott keresztyén hitből és rámutat a egy

e

s gy" exeze.ek e, az anyaszentgyü'ekeze ekre, melyekben ezt a hitet egY

ha

z viszonyát szepen kue,ezi a negiaájuk. A re.ormátori idők egy- következő monaaita.: »Az egy..áz nem háza mellett említi a hitvalló egyhá- a gyülekezetek feleit van, hanem a zat, mely az utóbbi időkben tett tanú- gyu.ekezetek az egyházi vannak.« ságot a szentírásról és hitről. Ilyen S csak még egy kérdést idézünk, aktualitás többször vegyül a káté szö- az egyaáz es ái.am viszonyára vonatvegébe. Aztán tárgyalja az apostoli kozui: »Nincsen-e szüksége az egynázhi.vallást, a keresztsége:, az Urva:so- uak az áiiam hatalmára, védelmére rát, a Miatyánkot, és a Tizparancso- s elismerésére?« i ele.e:: »0, nincscn. latot vagyis a szokott kátéanyagot, Jézus Krisztusé minlen ha a oin menv de a megnevezett sorrendben. Luther nyen és földön. Az ö igé^e felhaíaiKis Kátéjának szellemében, sokszor maz minkéi és parancsot ad nekün ; idézve is szóról-szóia mégis valami arra, hogy mi őbenne bizzunk. akkor új, mai beállításban! Példánakokáért is, ha az állam ís.en akarata elenér'e a keresztség szentségénél, miután ob- az egyházat jogaitól megfosztja ts jektiv szentség-voltát hangsúlyozta kő- szorongat, a Viszont hálává: örvendezvetkezik egy ilyen kérdés: »Szabad-e hetünk annak, ha az állam Isten akakisdedeket is megkeresztelni?;< A fe- rata szerint az egyháznak szabadsále.et: »Ahol a gyermekek a gyüleke- got és jogot ád arra, hogy Istennek zetben Isten igéje alatt és az Ur szolgáljon és az ö csodáit minden in ésével nőnek fel, ott megtehetjük, népnek elbeszé je«, mert nem az értelem s a kor tesz hi- Valóban eszméitető ez az ú; káté, vövé, és az Isten irgalmassága szól csakugyan nem egy gondolata m

;:imind nékünk, mind a mi gyerme- ! ket is foglalkoztat, mint theologiai keinknek. Isten cseosemőket es gyer- probléma, bár valamit érzünk aboul mekeket is tehet az ö Jóságának ta- is, hogy nem mindenestül azonos az núivá. Ahol azonban közönyösség és egyház ottani he'yzete a miénkkel ! Fetamis biztonság uralkodik, ott ne ke- 1 méljük, hogy az új egyházi-theoloreszteljünk gyermekeket, különben ls- giai munkaközösség munkájáról idcntent kisértjük és az ö szent nevét i ként hírt kapunk s arról beszámolhagyalázzuk.« Vagy egy másik kérdés tunk. az úrvacsorai részben: »Senkit sem 1 Scholz László KÖZLEMÉNYEK E számunk (3. körlevél) cikkírói: Dr. Wiczián Dezső egy. .tanár, Sopron, Alsólövér-u. 12.; Dr. Nagy Gyula vallástanító-lelkész, Pécs, Toldi Miklós-u. 5.; Dr. Karner Károly egy. tanár, Sopron, Felsőlövér-út 28. sz.; Ferdinánd István egyet, könyvtáros, Sopron Deák-tér 83.; Benczúr László, kelenföldi vt. lelkész, Bpest, XI. Bocskay-út 10.; Botta István, óbudai vt. lelkész, Bpest. XIV., Szered-u. 4.; Ifj. Fekete István III. é. theol. Sop-