Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Jézus az élet kenyere.

ev.) és a negyedik evangélium köí párhuzam : Ján. 6,1-15 nagy kenyércsoda 6,16-25 J, tengeren jár 6 26-31 jel-kívánás 6,32-65 vitabeszéd t>,6ö-7l Péter vallástétele t az elbeszélés-sorrendben is van v. ö. Márk 6,30-44 (v. ö. 8,1-9) w „ „ 6 45 52 (v. ö. 8,10) 8,11-13 8,14-21 „ „ „ 8,27-30 és 33. A. 6. fejezet simábban kapcsolódik a 4.-hez, mint az 5.-hez: eredetileg a két fejezet sorrendje valószínűleg felcserélendő. Ebben 6, 1 az esetben az elég színtelen átmenet (»ezután«) a kapernaumi főember történetére vonatkoznék. Ugyanez a történet volna egyúttal mint2 egy szemléltető példa a Jézus által cselekedett »jelek«-re: az evangélista talán ismertnek tételezi fel Jézus galieai működését, jeleket, melyeket betegeken cselekedett«. Ezeket nem is részletezi. A következő elbeszélés színhelye a Galileai-teugeren vagy más néven a Tibériás-taván túl fekvő vidék. Az evangélista mindkét, nevet anegemlíti, talán azért, mert az első ugyan ismerős volta keresztyén hagyományban, de kortársai inkább ismerték a Galileai-tengert a másik 3 néven. Itt Jézus felmegy »a hegyre«, ahol letelepszik tanítványaival : az evangélista nyilván iz olvasók által jól ismert és számára emlékeze4 tes hegyre gondol. Az a megjegyzés, hogy közel vo]t a húsvét ünnepe, alkalmas :iz elbeszélés több mozzanatának a jobb megértésére. A húsvét (páska-ünnep) körüli időszak a fokozott messiásvárás ideje* Egyik évről a másikra várja ilyenkor a zsidóság a messiás elérkezését s így belső tartalmi összefüggés is van abban, hogy a sokaság a nagy kenyércsoda után Jézust messiási királynak akarja kikiáltani. 5 A kenvércsoda történetét az evangélista nagvjában Ugyanúgy 13 mondja el, mint a szinoptikusok. Különös hangsúlyt, nyer János evangéliumában, hogy e csodánál teljesen Jézus a kezdeményező. A szinoptikusok szer/nt a tanítványok kérik Jézust, hogy bocsássa el a sokaságot, mely egész nap hallgatva Jézus tanítását, este már fáradt. Itt nincs szó arról, hogy Jézus tanította volna a népet — ez részben magától értetődik, részben lényegtelen az evangélista elbeszélése számára. Jézus maga fordul »kísértő«, azaz a hitet és a beléje vetett bizodalmat »próbára tevő« kérdéssel Fülöphöz: ő maga ad parancsot a nép letelepítésére és maga osztja ki a kenyeret: tfgyes kéziratok , melyek a szokásos magyar fordítás alapjául is szolgál1 A páskaünnep, mint az Egyiptomból va!ó szabadulás emlékünnepe egész gondolatvilága szerint különösen alkalmas volt és ma is alkalmas arra. hogy a szabadulásnak, megváltásnak és a messiásvárásnak az ünnepe legyen. A páska-vacsora (»széder-est«) rituáléja ma is mutat,'a ezt. I gyik imádságban olvassuk: »ítélj érdemesnek minket a messiás eljövetelére és a vele beköszöntő örökkétarló boldogságra* (Omz^a-Haggáda, 1942 , 41. lap). A vacsora során elfogyasztandó négy kehely bor me'.lé odaállítanak egy ötödiket is, melyhez senki sem nyul hozzá. Régi hagyomány sze.únt ezt a serleget Illés prófétának készítik, a megváltás hírnökének, akit minden páska-vacsorához megújult reménnyel várnak (v. ö. Omzsa-Haggáda, LVI. 1.).