Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

MOLNÁR RUDOLF: ökuménikus mozgalom es a finn egyház.

1934-ben tartották. Ezekre a tanácskozásokra az angol püspökök: minden 10. évben megrendezett u. n. londoni Lambetlikonferenciája adta meg az indítóokot. Az egyik ilyen Lambetlikonferencián 1920-ban megbízták a canterbury érseket, hogy teljes úrvacsorai közösséget hozzon létre a külföldi keresztyén egyházakkal. Ennek kapcsán készítették el az angol és svéd egyházak közötti egyességet; Johansson halála után pedig immár a finn egyházzal való egység kiépítésére irányuló tárgyalások ideje is elérkezettnek látszott. Miután evégből a canterbury é< turkui érsekek követei találkoztak és a jelzett tárgyalás anyagában, valamint a tárgyalásokra meghívandó bizottság személyeiben is megállapodtak, 1933-ban a londoni Lambeth-konferencián, 1934-ben pedig Helsinkiben tartották meg az ilyen irányú tárgyalásokat. A tanácskozásokon l).a biblia auktoritása, 2) hitvallások. 3) a szentségek és 4) a történelmi püspökség kérdése került előtérbe. Tárgyaltak még az angol egyháznak a finn egyház missziói munkájához való viszonyáról. A tanácskozásokban kitűnt, liogy a finn egyház számára az volt a legfontosabb, hogy a hit által való megigazítás tana tisztán őriztessék meg, az anglikán egyház pedig azt látta legégetőbb kérdésnek, hogy megőrizze a valóban teljes szentségeket és a felelősségteljes egyházi hivatalt. Angol részről szó volt az apostoli successio

1. kérdéséről, a püspököknek a pap- és püspökszentelési szolgálatáról Megegyeztek abban, liogy a lutheranizmus nagy értékét jelenti az Isten szabad bűnbocsánatának hirdetése, melyet mint örökséget kötelessége az egyetemes keresztyénség lelkére helyezni. A két egyház közötti tárgyalás végeredményeit magába foglaló jegyzőkönyvből az angol egyház a maga részéről a következő két pontot iktatta törvénybe: 1) Ha a turkui érsek egy finn püspök szentelésénél a canterbury érsekhez fordul segítségért, a. canterbury érseknek joga van ehhez hozzájárulni. 2) Ha a finn egyház egy tagja az angol egyházban kiván úrvacsorát venni, engedtessék meg az néki. Nem kevésbbé figyelemreméltó, liogy a két egyház közötti tárgyalásnak azt a részét, mely a hitvallásokra vonatkozott, így különösen a hit által való megigazulás tanát, az angol egyház hitvallás-könyvében és a Common Prayer Bookban is feljegyezték. Látjuk mindezekből, liogy a finn evangélikus egyház nem zárkózott el és nem zárkózik el ma sem a komoly és valóban ökumenikus jellegű munkától. Ez a munka azonban valójában mégis egészen más természetű, mint amilyen a stokholmi világkonferencia egységre való törekvéseiben megmutatkozott. FORRÁSMUNKÁK: Molnár Rudolf 1. O. Tiälilä: Uuden elí'man etiikka, Helsinki, 1940. 2 Sucmen Evánkelisluíerilaineu kirkko, Vuosina, 1932—1936. Sortavala, 1938. 3. Suomen Vuosikirja XIII. Sortavala, 1939. 4. Éís a szövegben c/mlí.ett jegyzőkönyvek.