Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

MOLNÁR RUDOLF: ökuménikus mozgalom es a finn egyház.

Sőt azt kell mondanunk, hogy az érsek hatása még ma is megmutatkozik a finn egyházi életben, midőn arra a ma is élő fiatal gyakorló lelkészre gondolunk, akit cikkem elején idéztem. Ökumenikus munka Finnországban mégis található, s véleményem szerint ez is áldást jelent a finn egyház számára. Ezekután már csak a felsorolásra szorítkozom. Johansson érsek 1930-ban meghalt. Az 1932—36 éveket magába foglaló, a finn egyház munkájára vonatkozó Évkönyv III. részében a XII. fejezetben az egyházak közötti közös munkáról már részletes leírást találunk. Finnországban az evangélikus egyházon kiviil még egy másik népegyház, a finn görögkeleti egyház is élénk munkát fejt ki. Elismert vallásos közösségek között kell megemlíteni a: katholikus egyházat, a finn püspöki metliodista egyházat, a finn baptista gyülekezetet, a finn szabadegyházat, a finn evangélikus szabadegyházat, a finn szabad evangélikus gyülekezeti szövetséget, a finn katholikus szabad egyházat, a Mózes-hitű gyülekezetet, a görögkeleti egyesületet Yiipuriban és a finn mohamedán gyülekezetet. Mind az evangélikus, mind a finn görögkeleti egyház legfelsőbb vezetését az állam gyakorolja. Az évkönyv most következő részét szószerint idézem: „Egyéb figyelemreméltó közös munkáról e két egyház között nem lehet beszélni. Az evangélikus egyház viszonya a többi egyházakhoz az elmúlt időszakban (tehát 1932—36) kielégítő volt'." A finn egyháznak (evang.) más országok egyházaihoz való viszonyáról t. k. csak az egyházi törvények megváltoztatása óta lehet beszélni. Ez 1933. clec. 22-ikén lépett életbe. Azóta lehetséges-e vált a finn egyháznak a többi áUamok egyházaihoz való viszonyát kiépítenie. A finn evangélikus egyJtiaz képviselői eddig is fenntartottak valamilyen kapcsolatot a külföldi egyházakkal, ez azonban még félhivatalosnak sem volt mondható. De a jelzett idő után ez a kapcsolat-kiépítés nagy lépésekben haladt előre, így pl. óz észt és a svéd evangélikus egyház püspökeinek beiktatásánál a finn egyház egy-egy püspökével mindig képviseltette magát. Az északi egyházak közötti munkát elmélyítették a különböző skandináviai lelkész-gyűlések, melyek sorrendben a következők voltak: 1933-ban Helsinkiben, 1936-ban Yisbyben, majd 1941-ben Lapuaban. Az ökumenikus gondolatot mélyítették el a skandináviai püspökök találkozásai is. 1933-ban Xaataüban, 1936ban Langesöben. Az előbbi Finnországban, ez utóbbi Dániában. Itt kell megemlíteni, bár nem kifejezetten skandináviai jellegű volt, az 1935-ben TaHinban és 1937-ben Budapesten rendezett finn-ugor lelkészkonferenciákat, melyeken a finn egyház lelkészi kara igen szép számmal képviseltette magát. A finn evangélikus egyháznak idegen egyházakhoz való közeledésében legfontosabbak a finn és angol egyházak közötti tanácskozások. Az első ilyen tanácskozást 1933-ban, a másodikat