Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

MOLNÁR RUDOLF: ökuménikus mozgalom es a finn egyház.

az, liogy az egyes keresztyének hűségesek legyenek azon a helyen, ahová Isten állította őket." Nem vádolható Johansson azzal, mintha az ilyen keresztyénség az aktivizmustól eltérítené őt. Élete és munkája tele volt népe és egyháza iránt érzett szeretettel és az érettük való fáradozással. Itt. különösen az egyházi diakonia javára végzett munkáját kell megemlítenünk. Johansson felfogása szerint az ökumenikus egység nem keresztyén egység, mivel ez utóbbi csak Krisztusban érhető el. Johansson Ef. 4, 13-ra utal,: a keresztyénségnek a hitben és Isten Fiának ismeretében való egységre kell törekednie. Mint már az előbbiekben is láttuk, az érsek a „Krisztus mibennünk" fogalmának mélységes értelmét világítja meg. IIa valaki Krisztusban van, az ugyanakkor Isten teremtésének Is a részese. Kbből kifolyólag Johansson számára egészen lehetetlen volt az ökuménikus egység emberek és az egyház között. Olyan emberekre gondolva, kik nem ismerik el a Krisztust vagy pedig a keresztyénség világfelettisége mellett valami egészen idegen vallást képviselnek és az újjászületés követelményét is letagadják. ..Igaz s feltétel nélkül elfogadandó, amit pl. Jézus főpapi imádságában mond: hogy mindenek eggyé hígyenek. (Jn. 17, 21—23.) Üe éppen ökuméinikus körökben magyarázzák hamisan azt a jézusi mondást, midőn ezekben a szavakban arra keresnektámasztékot, hogy akármilyen egységet megvalósíthassanak. Jézus itt egészen szigorú értelemben használja az egységet. Azt mondja Jézus, hogy: mindnyájan egyek legyenek, mint Te énbennem Atyám és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk." Johansson szerint a keresztyén egység ebben leli alapját A kérdés most már az, hogy Johansson, aki maga nem vi It jelen a stokholmi világkonferencián, kaphatott-e teljes és tökéletes benyomást a konferencia szelleméről. Johansson ugyanis még azt a lehetőséget sem veszi számításba, hogy a konferencián a hibás egység mellett talán lehetet egy bizonyos helyes egység is. l'.Paunu, a Finn Missziói Szövetség akkori elnöke pl.a konferencia legfontosabb és legfigyelemreméltóbb jelenségének azt tartotta, hogy az valóban ökuménikus volt. Paaro Virkkuneii szerint, a konferencia összekapcsoló pontjai éppen a Krisztus Lelke volt. De idézzük magát Yirkkunent. „Ez a láthatatlan Lélek hatalmas munkát végzett a konferencián. Aligha volt a résztvevők közül egy is, aki ne kapott volna részt belőle, vagy kizárhatta volna magát annak hatásából Valósággá lett tehát, hogy az emberiség és a keresztyénség egyedei számára ez a belső egység nagyobb, mint bármely különleges valami, amely úgyis elválasztja az embereket egymástól. Ez a lelki egység, véleményem szerint, a világkonferencián megtapasztalt legnagyobb élmény." Az előbb idézett két theologus, mint résztvevők nem