Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

MOLNÁR RUDOLF: ökuménikus mozgalom es a finn egyház.

Johanssonnak az volt az érzése és gondolata, hogy e jelen nemzedék a világ végét megéli. Ebből származik, hogy sokszor és sok helyen, komolyan arra emlékezteti, hogy mennyire nagy az összevisszaság, melynek elrendezése Isten szemszögéből egészen hiábavaló. „Az utolsó idők" eimü Írásában éppen ezekre hívja fel a figyelmet. „Tudjuk, írja ebben a cikkében, hogy a biblia utalásai az utolsó időkáre (Mt. 24, 7 9—14; Mt. 10,' 21; Mt, 24, 42. 44. 11. Tini. 3, 1—5; II. Tini. 4, 7.) milyen valóságíziick épp mi a mi koiamkban. De ebből a szempontból a stokho'iini világkonferencia tisztára üres utópia. Nem képes ez a Lélek templomát építeni, mert tagjai között éppen úgy megtaláljuk a Krisztusban lűvőket, mint a Krisztus-tagadókat. Ez a világkonferencia pedig arra vállalkozik, hogy megújítsa az emberiség politikai, gazdasági, szociális berendezését, mely így ahogy van, egészen elmúlásra van ítélve. De a hit dolgait, melyIvei fel lehetne építeni az új templomot, háttérbe szorítják. Micsoda óriási ellentét! A stokholmi világkonferencia összehívói nagy tévedésben élnek. Ki tudja jobban, hogy mi a keresztyénség jelen feladata, a Krisztus-hit és az apostolok, vagy a vi 1 ágkon ferenciák létrehozói ? " Arra lehetne gondolni, hogy Johansson és az ő elvét vallók talán csendesebbre fogták szavukat, miután látták, hogy a konterencia milyen komoly és alázatos szellemben munkálkodott, sőt égyti'ielmüen ott is elismerésben volt része, ahol először kételkedéssel fogad iák. D,a nem. Nézzük csak Johansson 1926ban írt cikkét a stokholmi világkonferenciáról. „A stokholmi világkonferencia az antikrisztusi hatalom első világkonferenciája volt. Egészen « keresztyén hiten kívül mozgott, sőt erősítette az antikrisztusi hatalmat." Johansson állásfoglalása az ökuménikus mozgalommal szemben, szinte ceterum senseová válik. Szerinte minden módon megakadályozandó. A kérdés most már nem a stokholmi vagy az 1927-ben megrendezett laussanni konferencia bírálata, hanem egészen ebben a megállapításban foglalható ö-sze: az „ökuménikus hit valóságban a keresztyén hittel szöges ellentétben van." „A, lutheranizmus vagy máskép az ökumenikusok és a pápizmus" eimíí iiásában Johansson mintegy prófétai módon arra vállalkozik, hogy megjövendölje az ökuménikus mozgalom jövőjét. Miután meghatározza a«z igazi lutheri magatartást cikke elején. így ír tovább: „Egészen más alapokon mozognak az u. n. ökumenikusok. Az egészen természetes hogy a népek közelebb szeretnének jutni egymáshoz és megpróbálják a béke gondolatát is előbbrevinni, amennyire az rajtuk áll. De az u. n. ökuménikus hit különös hit akar lenni; hitbelileg akarja az egyes népeket egyesíteni, de ez a hit egészen más, mint a keresztyén hit. A stokholmi konferencia az egyház feladataivá teszi a világ dolgait is. Azt tanítja: Tedd félre mennyei elhívásodat, hagyd <•! a keresztyén hit világfelettiségét. És mindez voltakép végzetes lemondás a keresztyén hitri 1. A világ dolgainak intézése az állam