Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

MOLNÁR RUDOLF: ökuménikus mozgalom es a finn egyház.

ség épít és amelyben a keresztyén embernek élő kőként kell elhelyezkedni." A finn érsek felelősséget érez népe iránt és meg akarja védelmezni az idők hömpölygő áradatával szemben „A hitetlenség és a puszta ész-hit hatalmas folyóként hömpölyögnek a népek életében és már nagyon sok veszedelmet okoztak. A finn nép körében sokkal többet őriztek meg az atyák örökségéből, mint bármely más nép körében, legfeljebb Anglia őrzött meg többet. És nekünk arra kell figyelnünk, hogy ezt a drága örökséget el ne veszítsük." A „Ne légy részes idegen bűnökben" cimii cikkében pedig ezeket írja: „A svéd érsek fáradozásának gyümölcse, mint köztudomású — a stokholmi világkonferencia, de ő hivatalosan megtagadta a Krisztusnak testben való feltámadását. És a stokholmi világkonferencián volt olyan csoport' is, mely tagadta Krisztus istenségét. Az ilyen konferenciához való csatlakozás nagy vétket eredményez. Miért nehezedik sokszor egy népre, vagy egyénre annyi sok bűn? Azért, mert vétket szült magának gonosz cselekedetekkel. Az irás azt mondja: Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is. (Gal. 6, 7.)" Johansson tehát a népe iránt érzett szeretetből óva inti a keresztyéneket az idegenek bűneiben való részesedéstől, hogy Isten sújtó keze büntetni ne kényszerüljön. De tekintsük a fenti cikknek, egy még keményebb részletét: „A svéd éi>ek hivatalosan is hangoztatta kortársai körében, hogy sem a h t sem a ketesziyén hit igazságai többé már nem tudják összekötni a keresztyén népeket, csupán az egyetemes szeretet, a tulajdonképeni igazi szeretet, mellyel Krisztus szereti az övéit. Nála azonban ez pusztán névleges, mert nem a Krisztusban való liit által születik és nem is a Krisztus Lelkének szüleménye. Ez a szeretet a racionálizmus gyermeke. És. a svéd érsek együtt dolgozik a raiconálistákkat, sőt dicshimnuszt zeng a szocialista Brantigról és Ebertről. Ez a világ és ennek a szeretete nem akar a bűnről lemondani és nem akar megtérni. A stokholmi világkonferencia ennek a haladó keresztyén világnak a követe. Mi a keresztyén népek idejéről beszélünk, de a biblia ezt pogány időknek nevezi. A keresztyén hit sok jót eredményezett már a népek életében, de a politika általában keresztyénieden és csupán az illető nép saját érdekeinek követeléséből áll. A stockholmi világkonferencia nem képes a népeknek ezt a természetét megváltozátatni. A keresztyén ember gazdasági téren is a szeretet törvényei szerint akar élni, de a világ továbbra is csak a saját győzelméért küzd A stokholmi világkonferencia nem képes* a világ természetét megváltoztatni. Ami pedig a szociális kérdéseiét illeti, ott még nagyon sok a, javításra szoruló. Az osztályharcot, melynek indítóoka a hatalomra való sóvárgás a stokholmi világkonferencia nem képes legyőzni. Ennek a világkonferenciának a követei elsősorban racionálisták, kik a világbékét akarják és úgy gondolják, hogy meg is tudják valósítani, bár a bűn, melynek Ítéletes következménye a háború, egyre nő."