Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

MOLNÁR RUDOLF: ökuménikus mozgalom es a finn egyház.

Szövetség, Felébredtek Szövetsége, a Finn Béke-szövetség Központi Szövetségének, a Finn Vasárnapi Iskola-szövetség, a Finn K. I. E., a Sortavalai Evangéliumi Társulat munkájáról és még számos lelki munkáról. A fentieket figyelembe véve azt a következtetést kell-e levonnunk, hogy ökumenikus munka egyáltalán nem volt Finnországban ? Véleményem szerint inkább azt kell megkérdeznünk, mi az oka annak, hogy az egyszerű finn nép körében teljesen ismeretlen, sőt még az akadémikus műveltségnek között is alig ismert az ökumenikus mozgalom munkája? Erre a kérdésre egy gyakorlati és egy tudományos feleletet kell adnunk A gyakorlatit igy kell megfogalmaznom. Mikor 1941-ben először jártam Finnországban és éppen az ilyen irányú munkáról, másrészt a finn egyháznak az ökumenikus mozgalmakhoz való viszonyáról érdeklődtem, az egyik lelkésztársamtól ezt a feleletet kaptam: „A finn evangélikus egyház hitvallásos egyház, ökumenikus mozgalom pedig, amilyenre a stokholmi világkonferencia utalt, csak ott alakulhat' ki, ahol ez a hitvallásos jelleg elhomályosodik, vagy egészen háttérbe szorul. Másodszor nekünk, finneknek a református egyház tanítása idegen, a római egyház tanítása pedig egyenesen borzalmas." A tudományos feleletet Johansson Gusztáv (1844—1930) érsektol kapjuk meg. Életének utolsó éveit teljesen betöltötte az a határozott munka, melyet a szabad szellemű hittudomány és a nemzetközi keresztyén egységre való törekvés ellen folytatott. Ez a harcos szellemű munka, mintegy testámentum jelleggel bír az utónemzedékre. Johansson theologiájának kutatója, a nagy nevű ethikus, Tiililä professzor azt állapítja .meg, hogy az érsek ebben a munkájában szinte a sértő keménységig ment el, sőt inég a személyeskedést sem mellőzte, különösen akkor, amikor a svéd érsek, Söderblom Nathan ellen intézett támadást. Johansson azonban az ügy érdekében harcolt és cselekedett úgy, ahogy tett. Johansson egyre csak az Isten igéjének értékére, a keresztyén liil világfelettiségére, a Krisztusban való igaz keresztyénségre és Krisztus eljövetelének e világ egyre sötétebb jövendője feletti győzelmére veti tekintetét. (íummerus püspök egészen bizonyosan azért mondta az érsek által utoljára vezetett egyetemes közgyűlésen Johanssonnak a következő emlékezetes szavakat: „Az ön lelke Isten gondolatainak magasságában és ragyogó világában időzik és él, és ön úgy néz le onnan ránk, miként hegyről, melynek csúcsa világfeletti magasságokba nyúlik." Ezt nem mindenkiről lehet elmondani. Johansson érseknek a nemzetközi egyházi egységére való törekvés elleni harcához, illetőleg támadásához a külső lökést az 192 •». (Iii;/. 1!)—29-én Stokliolmban megrendezett világkonferencia adta. Valójában az érsek már sokkal előbb foglalkozott a kér-