Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.

GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás.

lélekről, »akiben és aki által közvetíti az Atya-Isten és a Fiú-Isten a váltság nagy müvét.«

7 Ebből a szempontból joggal a Szentlélekkel való foglalkozás reresztánszáról beszélhetünk, bár még mindig nem tartunk ott, hogy ne vo na igaz az, amiit 12 évvel ezelőtt a theologián tanultam: »a Szentlélek személy essé

0e és személyes önállósága nem domborodik ki olyan világosan és határozottan mint — a dolog természeténél fogva — Krisztusnak, a Fiúnak és Istenaek, az Atyának személyessége.«

8 Ez a mondat legfeljebb annyiban módosult, hogy ma már megkérdőjelezzük azt az állítását : »a dolog termeszeiénél fogva.« — Azok közül az eszközök közül, amelyeket a Szentlélek a bűnbocsánat közvetítésében felhasznál, az utóbbi idői en sokat elmélkedtünk az igéről (szentírás, prédikáció) és a szentségekről (keresztség, úrvacsora) s még az anyaszentegyházról is. Ennek következtében megnőtt a szemünkben ezeknek a dolgoknak a je'entősége. De tisztázatlan még mindig ezekkel kapcsolatban a bűnbocsánat közvetítésének a külső, érzékelhető oldala s az a hit, melyet ez követel. Egyfelől, a közbenjárás és a Szertlé'ek adta Krisztushit fe'ől világosan láítjuk a dolgokat, de másfelől, az eszközöknek kijáró hit szempontjából nem. Ez azt jeleni, hogy amint a Szent'é'eknél nem domborodik ki előttünk határozottan a Szent'é'ek személyessége és személyes önállósága, ezeknél a dolgoknál nem látjuk világosan az ige, a szentségek és az egyház objektiv realitását. Vagy lia látjuk, a gyakorla

fban a Krisztushit mellett nem tulajdonítunk ennek e'ég nagy "jelentőséget s ezzel a Szentlélek munkáját: a közvetítést, a synergismustól és a katholikus materializmustól félve egyoldalúan elszellemiesitjük. — Legkevésbbé tisztáztuk azonban a bűnbocsánat közvetítésének azt a módját, amely témánkkal, a feloldozással legközvetlenebb kapcsolatban van, a kulcsok hatalmát. Ennek a felvetésére és megtárgyalására 1942-ben nyilt volna alkalom, amikor előkerült a masrángvó^ás kérdése. De az e^yik hozzászó'ó határo^o^an kijelentette: »Az evangéliumnak és Luther evanjréMumra alapozott 4 an íjának startalma az, hogy a hívő ember szabadon ós közvetlenül járulhat Istenhez JézusKrisztus á tal. I*ten és énközö^tem tehát másnak, embernek, hebe ninc

ren.«

9 S ezzel a kérdés el is inté'te'ett: embernek a bűnbocsánat közvetítésében \hel

ve nincs, ez rovás°ára menne Krisztus Közl^enjáró tisztérek. — Körűbe

1^ e

w ma is a köztünk uralkodó á'talános meggyőződés s ez az oka annak, horv Hturgi'n

u

l an a fe'oldozás rossz. Nem látunk tisztán a bűnbocsánat közvetí'éének a kér^éteben s azt hisszük, főként amikor az általunk végzendő fe

1ol

flo7á

c5ra l-e

1 ül sor, hogy vétünk a Közbenjáró Krisztus elen. ha élünk a kulcsok hatalmával. Nyomatékosan hangsúlyozom azért, hoçv a bűnbocsánati vonatkozóba? a közvetítés rem közke íjárás. Sem a Közvetítő Szentnek, sem a bűnbocsána

f közvetítő eszközei: az ige, a szentségek, az egyház és a feVdo'á t vé^ző hí-ek nem árthatnak a Kri°ztus művének, mert kőzve'í'é ükké

1 ce~n i

;e~é ?íteni 'e*^ to^ete í'eni, sem rre^i^méte'ni nem akar ak Krrz^u" á^o'atát. \ 1 űnboc á at köz'"e'íté ének a bűnbocsánat me^sze^zé^e

1 való kanc o^ata 'ehát nem ee'ti remmi'é'e tekinteten a Krisztus művének: az Általa kiérdemel és me^e^et bűnbocsánatnak a megfejelését. Ellenkezőleg azon alapul, hogy a közbenjárás me?történt, a 7 Dr. Tavaszy Sándor: Reformá'us keresztyén dogmatika Clu^—Kolozsvár, 19S2. 204. lap. Megelőzőleg Tavaszy élesen elhatárolja egym?s ól a Szentlélek közveM'tő munkáját a közbenjáró Krisz'us munkájától, mondván; »Hogy K'isz us közbenjáró ezt egvedül csak róla mondhatjuk de nem mondhatjuk a Szsntlélek-Is'enröl.« Természete

cen amit ezen kívül az Atya jobbján ülő Krisztusról mond, azt nem tehetjük a magunkévá. 8 D. Dr. Pröhle Károly: Keresztyén hittan, 68. lap. (1934/35. évi sokszorosított jegyzet.) 9 Evangélikus Elet X. évf. 4. sz. 2. lap. — Jellemzően mu'at'a ez a cikk hogy mi mennyire rabjai vagyunk a közbenjárás dogmájának. Ezért még akkor is erre gondolunk, amikor másról, a közvetítésről van szó. Az idéze't mondat (közvetlenül járulhatunk Is'enhez a Jézus Krisztus által) tökéletesen igaz a közbenjárás szempontjából. De nem állja meg a helyét a közvetítés szempontjából, mert bizony mi nem közvetlenül járulunk Tstenhez a Jézus Krisztus által, hanem egyrészt a Lélek, másrészt az ige, a szentségek és a kulcsok közvetítése által.